Az Ígéret Földje helyett az Ígéret Padlásszobájába költözöm. Feltéve, ha beférek.
Amikor önpusztító életet éltem, többen fogadtak rám, hogy meddig fogok élni. Néhány fogadót azóta túléltem, igaz, már tíz éve lejöttem a pusztulásról. Most én látom rémülten azokat, akiknek a sorsában osztozhattam volna, de én nem fogadok rájuk, épp elég, hogy látom: rajtuk már csak a csoda segíthet. Csodák pedig vannak, ha nem térünk ki előlük, mint a kínai tanmese menekülője a neki küldött csónakok elől.
„Egyedülálló értékrenddel és látásmóddal rendelkezel, ami egyben meghatározza a számodra legfontosabb értékeket az életedben. A saját értékeidhez minden körülmények között "ragaszkodnod" kell. Nem számít mit gondolnak rólad mások” – írja rólam kéretlenül az on-line számmisztikus. Ezt eddig is tudtam. De akkor miért akarja, hogy megváltoztassam a gondolkodásomat? Biztosan ő is érezte az ellentmondást, mert a következő levélben azt írja, hogy soha többé ne akarjak önmagamon változtatni, mert az egyéniségem már ott volt a születésem pillanatában és jelenleg is ott van. Akkor miért rabolja az időmet még azzal is, hogy „kielemezte”: a nevem jelentése: „Öröklött Földi Küldetés”? Mondja ezt nekem, akiben soha nem volt küldetéstudat, csak annyi, hogy hagyjanak élni úgy, ahogy én szeretném.
A nyugati világ fel van háborodva az Iszlám Állam által gyakorlatban is alkalmazott „nemi erőszak-teológia” miatt. Mintha nem praktizálták volna ugyanezt az elmúlt ezer évben a keresztes hadjáratoktól a vietnami háborúig. És nemcsak nem-keresztények ellen.
Sokadszor láttuk a Forrest Gumpot és én egyre kevésbé tudok rajta nevetni. Talán azért, mert én sokkal nehezebben tanultam meg, hogy „az a hülye, aki mondja”, vagy azért, mert sokan voltak körülöttem, akik nehezen fogadták el, hogy én „más vagyok” és nem is akartam olyan lenni, mint a nagy átlag. Talán azért, mert egyre távolabb kerül az Aquarius-hajnal, amelynek zenitre jutását hiába várjuk, legfeljebb az álom maradt meg, az isteni zene mellett, amelynek néhány taktusától is libabőrös leszek. Talán azért, mert vannak barátaink, akik sorozatosan rosszul választanak, míg bele nem halnak. Vagy talán azért, mert néha jó lenne egyszerűen gondolkodni és cselekedni, de képtelen vagyok rá.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
