a város határain túlmentem
valaki a kékben megfogta kezem
valami belső erő vonzott
ha lehunyhatnám szemem
megszokhatnám
a sarkon túl egy bábu hever
ott a szobája láttam a helyet
drótkerítés mögött ahol gyerekek játszanak
láttam a fekvő test körüli táncukat
s egy barátomat kerestem
időm nem vesztegethettem
igen, barátomat kerestem
a kocsi csikorgott a porban és homokban
felbátorodtam - csak egy kocsi az oldalán
metálkék de rozsdától vörös már
egészen közel állt az épület falánál
a feledett ifjúság szobájában
gondolkodhattam vagy engedtem érzékeimnek
az éjszakába fordultam veled
megtaláltam a helyeket ahová barátaim nem mentek
s egy barátomat kerestem
időm nem vesztegethettem
igen, barátomat kerestem
lefelé a sötét utcán
a házak mind egyformák
megálltam és megfordultam
egy játékra ott maradtam
körbe-körbe jártam
egy fához szegeztél
keresem az utat, keresem az utat
hogy innen kijussak
amerre tizenkét ablak egymás mellett áll
egy fal mögött hol egy szoba vár
mint egy neonreklám ragyogott a fény
nézd az izzás mély-puha melegét
nincs hely felállni nincs merre indulni
nincs fölös idő tovább kell haladni
azt hiszem halottak már rég
azt hiszem halottak már rég
és barátomat kerestem
időm nem vesztegethetem
igen, barátomat kerestem
(1979)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
