a ház körül zsaruk ólálkodnak
bánatos szemekkel autók bámulnak
a hold nem tudja nappal van-e vagy éjjel
csúszkálunk zacskókba bújtatott cipőkkel
kávét adsz ki kér mindenkinek
van ki erre mutat van ki arra integet
le kellene feküdnöd már mondják neked
de te még ezt nem érzékeled
és azt mondom az álmos nyári esőnek
mikor fájdalmat már nem érzek
nézz engem akár őrültnek
de még mindig szeretlek
rejtsd el szemed rejtsd el könnyed
rejtsd el arcod szerelmemet
rejtsd el szalagod nyakkendődet
rejtsd el színes gyapjú kesztyűdet
rejtsd el csecsebecséd kincseidet
rejtsd el jól vágott tincseidet
rejtsd el emléked rejtsd el mindet
zsúfold be őket egy kartondobozba
vagy hajítsd ki őket az utca porába
hagyd ott szél eső hó prédájára
nézz engem akár őrültnek
de még mindig szeretlek
hívj engem édes és válaszolok
hívj de számodra hasztalan vagyok
ott állsz a lépcsőn fenn magadban
a korláton kezed virág a hajadban
a másik kezed hanyagul
csípődön pihen
álomba zuhanok nyári esőben
nincsen már fájdalom bennem
nézz engem akár őrültnek
de még mindig szeretlek
(2003)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
