Amikor távoli őseink koponyája elvesztette némely jellemzőjét és kerekebbé, “ nőiesebbé” vált, az emberek társas lényekké váltak, jobban tudtak egymással kommunikálni, létrehozták az első művészeti és kulturális formákat és csökkent az agresszivitásuk.
A Current Anthropologyban jelent meg ezzel kapcsolatban egy tanulmány, amelyben feltételezik, hogy mindezt a tesztoszteron szint csökkenése váltotta ki. Minél jobban csökkent a férfi karakterekkel biológiailag asszociált hormon, annál jobban kifejlődött a társadalmi élet.
A változás kb. 50 ezer évvel ezelőtt következett be, amikor a Homo Sapiens már jó ideje / 200 ezer éve/ létezett. Robert Cieri, Utah egyetemének biológusa és csapata ennek a feltételezésnek a bizonyítékát a koponya folyamatos átalakulásában látja. A hormon csökkenése tüntette el a kiugró szemöldökcsontot és kerekebbé formálta az arcot.
A kutatók 1.401 koponyát vizsgáltak meg. 13 koponya 80 ezer évnéL régebbi volt, 41 10-38 ezer éves és 1.347 20. századi.
A koponyák harminc különböző etnikumból származtak. Cieri és kollégái mérték és összehasonlították a szemöldökcsontokat, az arc formáját és a koponyák belső méreteit. Nyilvánvalóvá vált előttük, hogy fokozatosan csökkent a szemöldökcsontok hangsúlyozottsága és rövidült a koponya felső része a vizsgált időszak alatt. Az agresszivitás csökkenése ezzel összefüggésben pedig lehetővé tette olyan aspektusok kialakulását, amelyeket a modernséggel asszociálunk. Ilyen, például, a szerszámok és a szimbolikus művészeti tárgyak készítése, az egyének egymással való kooperációja. Ezt bizonyítja számos lelet is, csont- és szarvszerszámok, megmunkált kovakövek, munícióval ellátott fegyverek, halász- és vadászfelszerelések, a tűz használata.
A kutatásban részt vett két olyan tudós is, akiknek az állati megismerés a szakterülete. Véleményük szerint a fenti hipotézist alátámasztja az, amivel már találkoztak az állatok világában is. Azok, az emberekkel szemben kevéssé bizalmatlan és szelídebb szibériai rókák, amelyeket több generáción keresztül szelektíven neveltek, más külsőt és magatartást vettek fel. Ugyanez tapasztalható egyes főemlős fajtáknál is. Az agresszív csimpánzok és a békés bonobók különböző módon reagálnak a stresszre. A hímcsimpánzoknak a pubertás idején jelentősen nő a tesztoszteron szintjük, míg a bonobóké nem. Különbözik egymástól közösségi életük és fejformájuk is.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
