GNL911

Charlie Chaplin szerette a szavakat és arra vágyott, hogy írónak is tekintsék. Bár irt, ez a vágya nem teljesült, most posztumusz némileg kárpótolja az a két könyv, amely az ősz folyamán jelenik meg és irodalmi kísérleteit tartalmazza.

Az egyik, amelynek címe Mon tour du monde / Az én világkörutazásom/,azokat a cikkeket gyűjti egybe, amelyeket 1932-33-ban irt a The Woman’s Home Companion számára. A másik, a Footlights, az egyetlen regénye, amelyet 1948-ban irt és kiindulópontként szolgált a Rivaldafény című filmjéhez.

Mindkettő érdekes, megismerhetők belőlük a munkamódszere, az aprólékossága, a szegények iránti elkötelezettsége, és a fájdalom is, amely mindig elkísérte és amelyet a hideg utcákon, a piszkos nyomortanyákon töltött rettenetes gyerekkora miatt érzett.

1931-ben Chaplinnek rossz volt a sajtója az USA-ban. Akkor vált el másodszor botrányos körülmények között. Felesége Lita Grey, ugyanis nyilvánosságra hozta szexuális életük részleteit és ennek alapján Chaplint perverznek tartották. A National Legion of Decency degeneráltnak nevezte. Chaplin, akit a hangosfilm megjelenése is nyugtalanított, ekkor a Nagyváros fényei című filmjének megismertetése céljából “ promóciós” világkörútra indult.

1931 februárjában a Mauretanián Angliába hajózott, ahol lelkesen fogadták. Találkozott Winston Churchill-lel, Lloyd George-dzsal, munkásokkal. Majd Németországba utazott, ahol Marlene Dietrich-lel és Albert Einsteinnel beszélgetett. Berlinben megdöbbenten látta a munkanélküliek tömegét és azt, hogy a nácik már megkezdték háborújukat a zsidók ellen. Közismert, hogy Chaplinről mindig gyanították, hogy zsidó. Ha ezt megkérdezték tőle, azt válaszolta: ” Nincs részem ebben a megtiszteltetésben.”

Visszatérve Londonba megismerkedett Máhátmá Gandhival és meglátogatta az árvaházat, amely gyerekként befogadta. Franciaország volt a következő állomás. Ott együtt kávézott Aristide Briand miniszterelnökkel, majd elment a Folies-Bergére-be, ahol meghódította May Reeves, igazi nevén Mitzi Müller táncosnőt. Balin Walter Spies festővel, Wilhelm Murnau, a nagy német filmrendező szeretőjével találkozott. Japánba is eljutott, ott azonban a szélsőjobboldaliak megfenyegették.

Élményeiről rendszeresen beszámolt a The Woman’s Home Companionnak és riasztó jelenségnek tartotta, hogy látta “az ételt megrohadni a kiéhezett emberek előtt és a jövő nélküli munkanélküliek millióit.”

Chaplin ekkor eljátszott a gondolattal, hogy politikus lesz. Kate Guyonvarch, a Chaplin alapítvány igazgatónője szerint, valóban gondolt arra, hogy az emberiség javára munkálkodjon.

1931 októberében az amerikai lapok, köztük a Los Angeles Examiner is arról írtak, hogy Chaplin otthagyhatja Hollywwodot a parlamentért. Talán lett is volna esélye. A Mon tour du monde-ban rövidebb munkaidőt és tisztességes fizetést követelt a dolgozóknak.

A politikusi karrier helyett azonban mégis a mozit választotta. Megrendezte a Modern időket és a Diktátort, a két kemény szatírát, amely egyre inkább kommunista-gyanússá tették. J. Edgar Hoover, az FBI főnöke nem téveszti szem elől. 1942-ben egy labilis idegzetű nőt rábírt arra, hogy indítson Chaplin ellen apasági pert. Chaplin vérteszttel bizonyította vád hamisságát, ennek ellenére elitélték. A negyvenes évek végén, miután létrejött az Amerika-ellenes tevékenységet vizsgáló bizottság, Chaplin aláirt egy petíciót Hans Eisler Amerikában letelepedett osztrák zsidó zenész érdekében. A petíciót aláírta többek között Pablo Picasso, Henri Matisse, Jean Cocteau, Louis Aragon, Paul Éluard és Louis Jouvet is. A jobboldali sajtó elszabadult:” Chaplin a kommunista párt tagja már sok év óta.”- írták egy cikkre hivatkozva, amely a Pravdában jelent meg 1923-ban. 1947-ben John Rankin képviselő, a Katolikus Veteránok támogatáséval a kitoloncolását követelte. Hoover Chaplin elleni dossziéja már 2060 oldalra hízott. Rajta saját kézírással.” Bolsevik.”

Ebben az évben Chaplin úgy döntött,hogy egy másik történetet is papírra vet. Az ötlet Vaszlav Nyizsinszkijjel való találkozásából eredt. Az 1916-ban történt ismerkedés alkalmából szíven ütötte a híres orosz táncosból áradó melankólia. “ Szomorú szemei voltak, egy civilbe öltözött szerzetes benyomását keltette.” –írta. Néhány hónappal később Nyizsinszkij agyát az őrület kerítette hatalmába. Chaplin 1947-48-ban ezen a történeten dolgozott. A végleges változat mindössze 150 oldalas lett. Beleszőtte nyomorának emlékeit, kezdeteit a music-hall színpadjain. A mű alaphangulata torokszorító szorongással van tele. Érzékletesen írja le benne Calvo, a szomorú, kiöregedett bohóc történetét, aki még dolgozni szeretne a rivaldafényben, de ezt már nem teszik lehetővé számára.

1952 szeptember 17-én a világ leghíresebb embere felszállt New Yorkban a Queen Elizabeth-re, hogy Londonba utazzon a Rivaldafény című filmjének bemutatójára. Ebben a városban töltötte nyomorúságos gyermekkorát, itt látta megőrülni édesanyját, itt tűnt el alkoholista apja. Chaplin tele volt aggodalommal: megtalálja-e újra a közönségét, amely ünnepli, amióta 1914-ben megszületett a Csavargó?

Szeptember 19-én a hajó rádióján üzenet érkezett: James McGranery, az Egyesült Államok főügyésze megtiltotta “ Charles Spencer Chaplin nevezettnek, hogy amerikai területre lépjen. Az indok:dicsőítette a kommunizmust vagy kommunistabarát szervezetekhez csatlakozott. Chaplin nem volt kommunista és soha nem tartozott kommunista-barát szervezetekhez.

Chaplint, aki akkor már 40 éve élt az USA-ban, úgy űzték el, mint egy tolvaj lakájt. A tiltás mögött J.Edgar Hoover állt, aki esztelen, beteges gyűlöletet érzett a kis csavargó és minden iránt, amit ő képviselt. Chaplin nemcsak kommunista volt, hanem irt is, és ez megbocsáthatatlannak számított előtte. Chaplin ezek után örökre elhagyta Amerikát.

A Rivaldafény premierjét a londoni Leicester Square-en működő Odéonban tartották. Az angolok kitörő lelkesedéssel ünnepelték honfitársukat és felháborítónak tartották, hogy Amerikában boszorkányüldözés folyik ellene. A bemutatón jelen volt Margit hercegnő is. Chaplint Párizs is tárt karokkal fogadta. Rómában azonban szélsőjobboldali elemek paradicsommal dobálták meg.

Chaplin úgy döntött, hogy Svájcban telepedik le, miközben az Egyesült Államokban az American Legion őröket állított azoknak a termeknek az ajtaja elé, ahol a Rivaldafényt vetítették, hogy megakadályozzák a közönség belépését. A filmet megjelenése után levették a programokról. “Nem akarok forradalmat provokálni Mindössze néhány filmet szeretnék még alkotni. Ez szórakoztatná az embereket.” nyilatkozta Chaplin mielőtt elindult Corsier-sur-Vevey-be, ahol haláláig élt. Egyszer azért mégis visszatért az USA-ba egy életmű Oscar átvételére 1972-ben, amely alkalommal az egybegyűltek az Oscar történetének leghosszabban tartó, 12 perces tapsával ünnepelték. 22 nappal később Hoover szívrohamban meghalt.

A két könyvet hosszú évekre eltemették a Chaplin archivumba. Ez a archívum azonban a szakemberek szerint még sok más meglepetést is rejteget. Az ott tárolt anyagból két másik könyv máris készülőben van. Az egyik Chaplin első 29 rövidfilmjének fotogrammáit tartalmazza, ez még ebben az évben megjelenhet, a másikról csak annyit árultak el, hogy “ súlyos, legalább 2-3 kg-osnak ígérkezik.