1.
Főszerkesztő-helyettessé neveznek ki, a csapat jól ismert még a 90-es évekből, a Főnökkel együtt. Rögtön lapindítóval kezdünk, és minden rovat megtárgyalása előtt inni kell egy pohárral. Valaki azonban mellettem áll, és folyton figyelmeztet, hiába magyarázom neki, hogy inni kell, mert különben hamar kinéznek a bandából.
Hogy az ügy még szebb legyen, első nagy feladatom egy sportesemény tudósítása lenne, amely erősen bundagyanús és valaki bele akarja a Fiaimat is keverni. Pedig egyik csapatban sem játszott egyikük sem soha. Elhatározom, hogy mindent és mindenkit leleplezek, de az utolsó pillanatban egy kolléga, akinek közismertek alvilági kapcsolatai, elveszi tőlem az ügyet és természetesen semmi nem derül ki.
2.
Éjszakai szerkesztő vagyok. Éppen csak megírom első híremet, amikor összeomlik az egész számítógépes rendszer, az informatikusokat lehetetlen felébreszteni.
Mialatt a masinába próbálok életet lehelni, egyszerre támad rám két művésznő. Mindkettőt régen rabul ejtette már az alkohol, és most tőlem remélnek segítséget, de ők semmit nem tesznek azért, hogy talpra álljanak.
De azért nem tudok nekik nemet mondani. Egyiktől a másikig rohangálok, és jobb híján mindkettővel iszom, és egyre rosszabb állapotba kerülök. Végül valahogy visszakeveredek a géphez, amely közben magától helyreállt és tele van felelősségre vonó üzenetekkel. Szerencsére jön egy újabb üzemzavar, és az egyik rendszergazda igazolja, hogy egész idő alatt a program beindításán fáradoztam.
Újra munkához látok, de az agyam egyszerűen nem működik. A két nő hívogat megállás nélkül, én mennék is, menekülnék a munka elől, de valaki őrt állított a szobám elé, hogy nehogy újra találkozhassak velük.
Iszonyatos vihar tör ki, dörgés, villámlás, kiönt a közeli folyó, a víz már az ablakomig ér. Egy súlyos bárka érkezik, benne Bosch-i figurák, akik emberáldozatot követelnek az özönvíz megállítására. Ekkor jelenik meg az egyik művésznő, akiről csak én tudom, hogy már több mint 40 éve halott. A tömeg azt akarja, hogy ezer korbácsütést mérjek rá, mint hajdanában Xerxész perzsa király a tengerre. Mivel már én is derékig állok a vízben, ráállok a kegyesen gonosz csalásra, és lesújtok a halott énekesnő testére először, másodszor, sokadszor…
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
