GNL911

Csillagszemű, édes kis 16 éves árulja az ingyenes lapot a fullasztó hajnalban, a legszörnyűbb benzingőzben. Vajon át melegíti-e tündérmosolyával az egyre rosszabb kedvű hétfő reggel rezignált áldozatait?

Amint átmentem a másik oldalra, kiderült, hogy kettő is van belőlük. Két csillagszemű testvér. Ezért két lapot vettem el tőlük, de ez nem jelentette azt, hogy tovább kellett volna olvasnom.

Megint meghalt egy színész, akit a fél világ imádott. Elnöktől lefelé mindenki a legnagyobb elragadtatás hangján beszélt róla. De egy sem akadt közülük, aki meg tudta volna akadályozni, hogy eldobja magától az életét. Vagy csak elutasította a segítő kezet?

Dinoszauruszok utalták a Kárpát-medencét – írja egy népszerű bulvárlap. Most már csak a számlaszámot kellene kinyomoznia a régészeknek, jól jönne egy kis stabil aranytartalék az országnak.

Kis híján elcsap egy motor egy mellékutcában. A fickó katasztrófa védelmis pólót viselt.

Szemüvegemet otthon felejtettem, út közben elszakadt a nadrágszíjam. Így érkeztem meg egy amúgy is depressziós napon a Kánkánozó Fuvolás koncertjére. Ezúttal is gyógyír volt számomra és észrevettem, hogy ahogyan öregszünk, egyre jobban hasonlítunk egymásra.

Egy amerikai tanulmány azt állítja, hogy minél pompázatosabb egy esküvő, annál boldogabb a házasság. Károly wales-i herceget aligha kérdezték, mint ahogyan szüleimet sem, akik két egyetemi előadás között mondták ki a boldogító igent két tanú előtt és jövőre 60 éves házasok lesznek.

Állatorvos vagyok és puszta simogatással meggyógyítok egy szeretetre vágyó boxer-chow chow keveréket.

Felfedezek egy eddig ismeretlen LZ-lemezt, ami a IV. és a Houses of The Holy között készült, de maguk a zenészek sem tudtak róla. Biztosan módosult tudatállapotban vették fel.

A horvát tengerparton több helyütt is árusítják a Facebook nevű fagyit. Kék-fehér színű e jeges édesség. Nem merészkedtünk odáig, hogy megkóstoljuk, pedig legalább fogalmat alkothattunk volna a virtuális ízről.

Láttunk egy lányt egy „adrenalin-parkban”, akik végigjárt egy sor felemás függő pallót. A függeszkedő sort csak azért nem néztük végig, mert a Hair kiképző jelenete jutott róla eszünkbe és nem akartunk rosszkedvűek lenni aznap este.

Igazi Aqualungokkal 1981-ben Londonban találkoztam először és pontosan olyanok voltak, ahogyan elképzeltem őket a dal nyomán. Harminchárom évvel később névadójuk mozgó portrésorozattal idézte fel őket, miközben szólt talán leghíresebb dala, amelynek minden sorát régóta kívülről fújom. Ha a portrékat Budapesten készíti el, sokkal szörnyűbbek lettek volna.

Apámmal Moszkvában járunk, valamikor a 70-es évek közepén és buzgón filmezünk az ő első, szovjet gyártmányú kamerájával. Egy strandra érkezünk, ahol hatalmas tömeg hallgat két mosolygó férfit. Szabad Európáról, a határok lebontásáról, a Berlini Fal leomlásáról beszélnek. Micsoda marhaságokat hordanak ezek össze-vissza, hiszen éppen nemrég mondták ki Helsinkiben az európai határok sérthetetlenségét – mondom Apámnak. Ő azonban leint: jól jegyezzük meg ezt a két arcot, egyszer még igazuk lesz – és felvételt készít róluk. Az egyik egy magas, jó kiállású, sűrű, sötét hajú, középkorú férfi, a másik legalább egy húszassal fiatalabb, de már kopaszodik és a feje búbján egy furcsa folt éktelenkedik…

A szabad bölcsész és babaarcú, füstös hangú tanárnő egy előkelő bálon találkoznak, közel 40 évvel azután, hogy elkezdték együtt az egyetemet. Ez a puccos környezet és a kínosan elegáns öltözék mindkettejüknek furcsa, de hamar túlteszik magukat rajta. A férfi egyetlen laza mozdulattal, fél kézzel felkapja a nőt, elkapja a száját és vég nélkül csókolózni kezdenek. Amikor mégis elengedik egymást, a nő csak ennyit mond: „Mindig is erre a pillanatra vágytam”. Pedig közel 40 évvel korábban egy pillanatra sem vette komolyan a férfit. De éppen csak kimondja e szavakat, egykori diáktársa már egy másik nőt kap ölébe és annak az ajkait falja.

Meglátogat minket a híres orgonista, KE és kerti muzsikát ajánl, cserébe csupán a lehető legegyszerűbb parasztos ennivalót kéri. Életem KE orgonájának tetejére pakol ki egy kockás abroszra frissen sült kenyeret, paprikát, paradicsomot, új hagymát, házi sonkával és szalonnával. A zenész jóízűen falatozni kezd, közben egyik kezével már elkezdi híres futamait. Figyelmeztetem, hogy amíg a kaja az orgonán van, nehogy elkezdje megdönteni, felborítani, de megnyugtat, hogy mire az a jelenet következik, addigra mindent meg fog enni. Mindezt tökéletes magyarsággal mondja, mivel nemrég nősült be egy magyar családba.

Olvasom egy újságban, hogy eljött hozzánk az egykori olasz világklasszis, világbajnok futballista, ADP, bement a parlamentbe és felpofozott vagy tucatnyi képviselőt. Erre rögtön kitiltották az országból, más körökben viszont nemzeti hőssé vált. Erre kiderül, hogy valakik tényleg szerződtetni akarják őt Magyarországra!

LZ színésszel együtt üdülök a Balaton mellett. Ő még nem tudja, hogy ez lesz élete utolsó előtti napja. Egy hatalmas platánfára épít fel magának egy fészek szerű szószéket, vagy árbockosarat, ahogy tetszik, és onnan kezd el verseket, monológokat mondani Shakespeare-től Karinthy-ig. A sorok úgy csengenek egybe szavaiban, mintha egyetlen nagy összefüggő mű lenne, egyetlen szerző alkotása. Közben időnként ki akar lépni a kosárból, és minden az utolsó pillanatban figyelmeztetem, hogy ne tegye. De ő csak nevet a maga szarkasztikus módján a rettegésemen. Tudja, hogy nem így fogja végezni.

A nyári legújabb közlekedési divat, hogy fiatal nők felteszik csupasz lábaikat belülről a kocsi szélvédőjére. Ez a járókelőkre nézve legalább annyira balesetveszélyes, mint a kanyarban mobilozó úrvezető hölgyek tevékenysége. A kettő kombinációjáról már nem is beszélve.

Életem A világok harca földön kívülijeit látta a fiumei kikötő daruiban. Lehet, hogy már tud valamit?

Egyik reggel a munkahelyemen tárva-nyitva találtam az összes ajtót. Beérkezésem után fél órával megszólalt a riasztó, majd néhány perc után elhallgatott. A rendőrséget nem hívták ki. Senkinek nem hiányzott semmi.