Megérkezem egy városba vonattal, ahol sok-sok fiatal fogad. A terep először olyan, mint az Alma Mater városa, aztán azokra a földszintes házas utcákra emlékeztet, amelynek közelében a Fiúk egykor gyerektornán voltak, máskor pedig a judeobolsevista bulvárlap 2. szerkesztőségének sötét utcáira, ahol minden második ház kocsma volt.
A fiatalok színházasdit játszanak, egyfajta pszicho-drámát, mindenkinek megvan a maga szerepe, a félszegtől a szexmániásig, és van egy fiú, akinek a lábai előtt hever minden lány és meg van sértődve, ha valaki ellenáll neki. Ilyenkor, azt mondják, mérhetetlenül leissza magát, és még ellenállhatatlanabb. Egy idő után rájövök, hogy az egésznek egyetlen értelme van: kiölni a társaságban lévő legvonzóbb lányból a férfinem iránti undorát és megvetését. Egy másik lány, akinek az arcára van írva a kéjsóvárság, elmeséli, hogy egy alkalommal poénból belekötött egy rendőrbe, mire bevitték az őrsre és testi motozást hajtottak végre rajta – hoz egy filmet is, amin ezt megörökítették - és soha életében akkorát nem élvezett. Iszonyos hősnőnk arcán értelmezhetetlen vonások ülnek ki, aztán rám néz, mintha védelmet keresne.
Eltelik néhány óra hangoskodással, néhány értelmes gondolattal, mi ketten közben egyre mélyebben beszélgetünk. Végül ott is hagyjuk a többieket, átvergődünk egy sor alkoholista, arcát veszített hajléktalanon, akik buzgón zsidóznak. Meglátunk egy valódi színházat, ahol a 100 éve született híres színészre emlékeznek úgy, hogy maga a néhai ünnepelt idézi fel saját életét, mert elege van a sok hamis beállításból. A lány azt ígéri, hogy hazamegy átöltözni, üljek be az előadásra és azonnal jön.
Ahogyan azonban sejtettem, nem jön. Végignézem az előadást, ahol a végén a nagy művésznő egy etno-rock zenekar kíséretével adja elő híres cseléddalait. Vajon hol találom most meg a lányt?
Visszaindulok még undorítóbbnak tűnő, még jobban zsidózó iszákosok között, nagy nehezen megtalálom a pszicho-drámásokat, akik szintén a lányt várják. Miután már minden ital elfogyott és alig van a társaságban józan ember, elindulunk valamennyien a lány keresésére. Az utcán találunk rá, ahol éppen nekimegy egy rendőrnek. Azonnal megbilincselik, és viszik be az őrszobára, de mindannyian követjük őt. Az őrsön közlik bele, hogy rá is testi motozás vár, kivéve, ha most, egy percen belül talál magának valakit, akivel az egész plénum előtt lefekszik. A lány gondolkodás nélkül rám mutat. Én jelzem neki, hogy ha nem tudja legyőzni undorát, csak tegyen úgy, mintha, mint a filmekben. A lány azonban meg sem hallja ajánlatomat, a többiek és a rendőrök pedig szépen csendben eltűnnek…
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
