figyeljetek rám van két történetem
a lehullt dicsfényét hívságét mesélem
a világ teteje dühöngött de mi jól elvoltunk
mert épültünk s kinőtt a szárnyunk
ötvenkilencet írtunk
teáscsésze volt bölcsességünk odafentről csorgott
szerelemmel szolgálták fel pusztító angyalok
mint fényt feltüzeltük a harcot
megmozgattak forró célok
belécsúsztunk s kinőtt a szárnyunk
ötvenkilencet írtunk
a Napban vér ragyogott
először: Szabadságot!
gyorsan amerikai vágyat:
szabadságot szabadságot szabadságot
Kína volt a vihar túlcsordult az őrület
a Láma még ifjú ember
látta mint világa égett
lehozták a dicsfényt a felhőkről
a szégyen kiáltott
újabb eltűnt láthatár hulló csillag lett Tibet
bölcsesség együttérzés tört el Sangri-La földjén
de mi jól elvoltunk az Impalák vidékén
mert épültünk és kinőtt a szárnyunk
ötvenkilencet irtunk
a legjobb idő volt a legrosszabb idő volt
ötvenkilencet írtunk
(1997)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
