GNL911

XXIII. kép.

Egy kéz meggyújt egy gyertyát, aztán még egyet, aztán még egyet. Az elsô haragoszöld és toronyszerű, a második fekete és szögletes, tömzsi, a harmadik pedig mályvaszínű és nôalakja van. A kéz az elsô gyertya lángjába tart egymás után három, különbözô vastagságú füstölôt.

Arthur hangja:

Az elsô világháború idején jött szokásba, hogy egy gyufáról nem volt szabad három cigarettát meggyújtani, mert a hosszan fellobbanó lángból az ellenség kitalálhatta, hol húzódik a lövészárok. Arra egyikük sem gondolt, hogy csikkrôl is lehet csikkre gyújtani.

Egy nôi kezet látunk, aki a nôalakú gyertyáról akarja meggyújtani cigarettáját, de a másik kéz kiveri kezébôl a cigarettát.

Arthur hangja:

Megôrültél? Most csaknem megöltél egy tengerészt...

Nôi hang: (eddig nem hallottuk):

Te még hiszel az olyan ostoba babonákban? És hogy vannak a tengeri szörnyek meg a jetik?

Hatalmas pofon csattanását halljuk, egy apró nôi sikoly kíséretében és látjuk, hogy földre zuhan egy zöld itallal teli pohár. Egy csizmás férfiláb rátapos (de - fontos - nem a sarkával).

XXIV. kép

Arthur betérne éppen a kocsmába, amikor vállon ragadja ôt a mezítlábas csöves.

Mindent tudok rólad.

Arthur:

Csak hiszed.

Csöves:

Egy istentelen szeme is láthat mindent.

Arthur:

Mit akarsz? Mégegy kávét? Egy liter bort? Esetleg az ágyamat, lepedôstôl?

Csöves: Azt még nem...majd...de egy rend ruhát, azt igen. Újat, nem uraktól levetettet.

Cipôt is?

Csöves:

Már felesleges. Megszoktam mezítláb...Menjünk...

XXV. kép.

A csöves, immár új ruhájában, és Arthur egy középosztályú étteremben. Arthur elôtt valami átlátszó, zöld ital, a csöves egy hatalmas libacombot fal. Körülöttük senki, valószínűleg elmenekültek, amikor meglátták ôket.

XXVI. kép

Az utcán, egy templom közelében.

Csöves.

Igy már jobb...de még nem végeztem Veled..

Arthur:

Mit akarsz még? Rám akarsz örökre akaszkodni?

Csöves:

Minek? Mi hasznom lenne belôled életem végéig?

Arthur:

Te mondtad, hogy mindent tudsz rólam.

Csöves:

Tudok, de nem érdekelsz. Azt hiszed, hogy nagy tettekre vagy képes, holott egy senki vagy, aki még az álmaitól is fél.

Arthurnak kezd elborulni az agya. Ujjait próbálgatja.

Nos?

Csöves:

Egy vonatjegy kell.

Arthur:

Hová?

Csöves:

A legmesszebb, ahová csak adnak. Igét akarok hírdetni hetedhét országon túl...na és még ez is kell....

A csöves rábök a denevéres gyűrűre.

Arthur:

Ezt soha...elôbb ölj meg...

A csöves elkapná Arthur kezét, aki azonban résen van, és elôbb üt. A csöves, aki nem is olyan gyenge, mint hinni lehetett volna, dulakodni kezd Arthurral, majd egy jobbegyenessel leteríti. Arthur elôtt elôbb csak forog a világ, aztán teljesen elsötétül.

XXVII. kép.

Arthur ül a mocskos buszon. Késô éjszaka. Ô az egyetlen utas. Mintha a sofôülésen sem ülne senki. Kimegy a busz a városból, már csak az országút van, és a mezô.

Távolról egy szaxofonszó, mint amilyen a kínaié volt, de ember nem látszik.

Arthur hangja:

Egy ámbraillatú éjszakán arról álmodtam, hogy az egész világtérben és idôben egy óriási, és határtalan happeninggé vált. Volt minden a szelid vadvirágokkal borított végtelen mezôkön, amire oly régóta vágytunk: béke, szerelem, és zene, egy dal, amelynek egyetlen pisszenése is órákon át áradt szét testünkben. És csak akkor szakadt meg, amikor az esô oly erôvel kezdett dörömbölni ablakomon, hogy arra már nem lehetett nem felébredni.

Így akartak figyelmeztetni az égiek, hogy le ne maradjak a közelgô özönvízrôl.

Mintha egy óriási kiáltás jönne az égbôl, majd egy csattanás, egy tűzcsóva, mint amikor lezuhan egy óriási repülôgép. Nyomában hasonló nagy robajjal ömleni kezd az esô.

Arthur leszáll a buszról, amely rögtön továbbhalad. A Guru házát keresi, de olyan sűrű a felhôszakadás, hogy alig tud elôre haladni. Végre eljut a házhoz, ahonnan most is világosság szűrôdik ki.

Félve lép be. Odabent senki, csak az egyik macska. Egy furcsa, avantgard muzsika szól, európai ugyan, de mégis van benne valami keleties, a dobok, fuvolák miatt. (Alkalmas rá pl. a King Crimson Mantra című felvétele). Égnek a füstölôk és a gyertya is, mintha minden idôtlenné vált volna.

Arthur pillanatok alatt szétszórja minden ruháját, és felveszi a Guru kék kínai köntösét, amelyre aranyszínű sárkányokat hímeztek. Elterül a padlón, hallgatja a zenét, szívja be a füstöt, de most nincsenek olyan rémképei, mint korábban. A plafonon érthetetlen graffitik.

A Guru hangja:

Nem nyughatom addig, amíg sírba nem visznek a feliratok...

Arthur most nem riad meg, hagyja magát elrévedni. Léptek hallatszanak. A férfi felnéz, és egy csuromvizes, teljesen kopaszra borotvált lány áll felette. Ugyanúgy, ahogyan elôzôleg Arthur, ô is ledob magáról minden ruhát. Izmos, láthatóan kisportolt teste van, leül a sarkára úgy, ahogyan a karatésok szoktak, és egyáltalán nem zavarja meztelensége, Arthur még elôször még fel sem fogja jelenlétét.

A lány (kellemes mély, de nôies hangja van).

Nyitva volt az ajtó. Gondoltam, nem ázom teljesen szarrá. Különben Brunónak hívnak, ha érdekel.

Arthur:

Engem meg Arthurnak. De nincsen jelentôsége. Nem fázol?

Bruno:

Majd megmelegítesz, ha fázom. Úgyis észreveszed.

A fal mellett van egy másik kínai köntös, egy pirosszínű, Arthur utána akar nyúlni, de inkább egy borosüvegbôl tölt a lánynak, aki egy hajtásra ki is issza.

Arthur:

Ezen a környéken csak a kóbor macskák és a szökevények járnak.

Bruno:

Én a második vagyok.

Arthur:

Te is? Akkor társak vagyunk.

Bruno:

Azért ne siess. Megöltem valakit.

Arthur visszaül a lány mellé, akinek szemébôl szomorú vadság árad. Közben a zene erôsödik, hangosodik, de ugyanolyan megfoghatatlan idejű. Lehet Grateful Dead-koncertfelvétel. (Prelude, az 1972-es európai turnéról).

Én is. Ennek a háznak a gazdáját. És tudod, a gyilkos mindig visszatér a tett színhelyére.

Bruno:

Én aligha fogok visszatérni. Hamarosan felfedezik a holttestet. Úgy két óra múlva. Értesítik a rendôrséget. Mégegy óra. Kiszállnak, újabb óra. Aztán elindulnak értem. Ha nagyon ügyesek, két óra alatt elkapnak. Tehát van még legalább hat órám, hogy élvezzem az életet.

Arthur:

Kit öltél meg?

Bruno:

Tölts még....

Arthur kitölti az üveg maradékát, Bruno ugyanúgy egy hajtásra kiissza, mint az elôbb.

Az egyik smasszercsajt. Intézetis vagyok. Ott könnyen eljár a nevelôk keze, elég találékonyak, ha büntetést kell kiszabni. Aztán az egyiknek tetszettem, és az egyik balhém után felajánlotta, hogy ha a szeretôje leszek, akkor büntetlenséget élvezek. Belementem, de egy idô után már éjjel-nappal zaklatott, sôt, amikor megtudta, hogy a kimenôkön idônként felszedek srácokat, berendelt magához, és össze-vissza vert. egy szöges bôrszíjjal. Akkor elhatároztam, hogy megölöm. Gyúrni kezdtem, erôsíteni minden nap, hogy puszta kezemmel nyírhassam ki. Aztán tegnap este megint behívott magához. Úgy tettem, mintha egy óriásit akarnék vele smárolni. És közben szépen összeroppantottam a nyakcsigolyáját. ...(hirtelen felkiált) Úgy kopog ez a kurva esô, hogy meg sem halljuk, ha jönnek értem...Ennyi. Most te jössz...

(Az egész jelenet során Bruno arcát látjuk, illetve néha a kezét, úgy, mint amikor a tv-ben riportot készítenek egy bűnözôvel).

Arthur:

Nincs sok minden, amit el tudnék mondani. Itt ültünk a földön, beszélgettünk, szívtunk, és egyszer csak úgy éreztem, hogy gyűlölöm a bölcsességét, azt az egykedvűséget, ahogyan azt csinál, amit akar.

Bruno:

És a hulla megvan?

Arthur:

Nincsen. Valaki elvitte. De még nem hallottam, hogy bárki megtalálta volna.

Bruno gúnyosan elneveti magát:

Lehet, hogy csak elképzelted, hogy megölöd, és azóta lelkifurdalásod van.

Arthur:

Lehet...

Bruno felkel, nézelôdik, majd hírtelen felkapja a nagy gyertyát és egy eszelôs kacajjal Arthur felé hajítja, de nem találja el. A gyertya lezuhan a padlóra, Arthur rögtön rádobja magáról a kínai köntöst. Bruno úgy kacag, mintha az ördög szállta volna meg.

Úgyis megdöglünk,nem?

A lány letérdel a férfi mellé, átöleli, és közben hegyes körmeivel végigszántja a hátát, Arthur alig tudja megállni, hogy fel ne ordítson.

A füstölôk egyre csak égnek, mintha soha nem akarnának elfogyni.

XXVIII. kép.

Bruno és Arthur egészen vadállatias módon szeretkeznek, szétharapják egymást, és olyan hangokat adnak ki, mintha nem is emberek, hanem nagyragadozók, vagy farkasok lennének. Odakint változatlanul szakad az esô, de közben kivilágosodik.

Bruno végül úgy veti le magáról Arthurt, mint egy megveszett ló a lovasát. Néhány pillanatig még pihegnek. testük csupa karmolás, horzsolás.

Bruno:

Na, kapard össze magad, aztán húzzál el. Még csak az kéne, hogy együtt kapjanak el minket. Nem játsszunk Bonnie és Clyde-ot.

Arthur:

És ha most csináltunk egy kölyköt?

Bruno:

Akkor annak Manson lesz a neve. Vagy Marinko. Esetleg Molotov. Tudod, a híres mixer. Ahogy tetszik. Most már tünés...

Arthur kelletlenül szedelôzködik. A lány ugyanolyan mozdulatlanul hever a földön.

Arthur:

Mi lesz, ha tényleg itt találnak?

Bruno:

Nem tudnak túl sok kárt tenni bennem, sehol nem vagyok már szűz. Meg elég strapabíró a seggem. Ha meg a te hulládat is a nyakamba varják, hát istenem, eggyel több. Biztosan ô is megérdemelte.

Arthur még tenne egy mozdulatot a lány felé, de érzi elutasítását.

XXIX.kép

Ismét a keringô busz. Arthur ül rajta, körülötte több bábuszerű alak, kivéve egy magas, vékony fiatal nôt, aki egyre sűrűbben tekint ki aggódva a piszkos ablakon.

Megcsörren rajta a mobiltelefonja. Benyúl a kabátjába, de nem találja. A csörgés egyre erôsebb. Leveti a kabátját, kardigánját gombolja, de ott sincsen a telefon. Már csak a blúza van hátra, végül ott áll csupasz mellel. A csörgés ebben a pillanatban abbamarad.

A lány: (csak úgy bele a vakvilágba):

Itt vagyok, drága. Még szenvedek a buszon. De mindjárt odaérek.

Arthur:

Biztosan ez a végcélod?

Választ nem kap.

XXX. kép.

Huszonnégy órával késôbb. Betér abba a kocsmába, ahol az elején láttuk. Csak a pultoslány van ott, a Borostyánszemű, aki egybôl tölt neki, amint belép.

Arthur:

Nem kerestek még?

Borostyán:

Még nem . Már nem is fognak.

Arthur:

Mi ez a kihaltság? Félnek bejönni a vendégek?

Borostyán:

Nem tudom. Talán már elkezdték néhányan a nagyböjtöt. Szörnyű ez a hajnal. A fejem majd szétmegy, és még legalább három-négy óra.

Arthur:

Segítsek?

Borostyán:

Ha tudsz, megköszönöm...

Arthur leülteti egy bárszékre a lányt, és gondosan masszírozni kezdi a homlokát, arcát, halántékát, tarkóját. Borostyán lehunyja a szemét, kéjesen átadja magát a masszírozásnak. Arthur közben finoman a lány ajkához közelít, és megcsókolja. Közben ujjai egyre erôsebben mélyednek bele Borostyán tarkójába, és az ott húzódó erekbe....

XXXI. kép.

A magányos busz. Nincsen egyetlen utasa sem. Csupán egy sofôrje: a Guru.

VÉGE