Budapesti kórház. Több órás várakozás, lehetetlen bármilyen logikát találni a behívások sorrendjében. Asszisztensnők és műtősök maradék erejük kaparják össze, hogy ne boruljanak ki látványosan az egyre ingerültebb betegek előtt.
Az egyik folyosón egy fehér köpenyes idősebb és egy zöldbe öltözött fiatalabb orvos hangosan vitatkozik. „Hogyan lehet műteni valakit, akinek Concorral együtt 100 a pulzusa, és hónapok óta vérzik és még egy ….vizsgálatot sem végeztek el rajta? (számomra ismeretlen szakszó) – kérdezi feldúltan a fiatalabb – még az sem jutott eszébe senkinek, legalább egy Xanaxot adjanak neki, amikor hisztériás roham tört rá!” Az idősebb orvos szerint a beteget már hat hónapja műteni kellett volna, de a fiatalabb kolléga azonnal letorkolja: „Ön mondta, hogy most kell műteni, nem?” – Majd dühösen elvonul. Az sem érdekli, hogy a folyosón műtétre váró páciensek is ülnek.
Csak egy kis egészség legyen. Egye fene, egy jó kártyajárás sem árt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
