1.
Majális a Tabánban
Lombot hímzett a tavasz
A tabáni fák ágaira
És embereket
A zöld pázsit fűszálaira
Májusi napfény kukucskál
A sötét szemüvegek mögé
Oldódik az átok
Rejtsd el sorainkat
Simogató körmeink alá
Bőrünk árokredőibe
Átkarol a zene
Körülöttünk tömeg
Mégis csak Te
És válladon a fejem
2. Útközben tőled el
a zöldbe vont Bakony
hullámai között
lófarokba kötött falu
fürtjeit lengeti
az alkonyléptű est
idén a május
messze szökő tájakat fest
száműzetésben már a tél
most tarka szirmú remény
nyílik a cserszömörcék levelén
3. Örök pillanat
1.
szentendrei kémények
szikrát pattintó lélegzete
visszaverődik
a tavasz lázától cserepes ajkú
tetők fészek-melegén
szeleburdi fények
csiklandós szelek bucskáznak
az út macskakövén
2.
gesztenyevirágok hullámzásába
belefeledkezve
lelkünkön karácsonyi hangulat
virraszt
ébren köti az éjhez
a cikázó hajnalt
3.
ortodox ikonok lábainál
ver habot a napfény
az áprilisi nyárfák hegyén
és hajunkban tavaszi csók
a gyémánt diadém
4.
Fekete Madonna
Ósötét glória-fénye
Messze veti a tétovázó árnyat
Gyertyákat gyújtok
Fényük táncosan lobban
Párban szökik óvó melegük
Ahogy lelkeink kapaszkodnak
Az ébredés új kora felé
Mennybe nyúló gót székek
Karfája kúszik közénk
Kezünk átbújik a cizellált mintán
És áhitat borul ránk
Papi stólaként
Mint ártatlan kis villám
A holdfényű gyertyaláng
Kuporogva mond imát
A szentek arany képkeretén
D. Epilógus: Veszélyeztetetten
1.
Kipusztult tenyerek
Izzadt
Kifordult vonalakkal
Dombokkal másszák meg
A civilizáció kopár ágú fáit
Ki menti meg a sav-hervadt virágot
Ki varázsol lombot
A pénz-tépte erdő tar koponyájára
Ki menti meg a lényegtelent imádó
Világot
Lelkünk szivárványhártyáján
Vattasűrű köd
Vakon tapogatózunk
Begyulladt kötőhártyák között
Pedig tele tegzekben
Berozsdásodott nyílvesszők fölött
Igazságfaló
Dögszagú keselyű köröz
Szárnyával eltakarva az aranyló napot
Pedig ölelkezhetnénk sáfránysárga aranyrepce mezőkön
Szagolhatnánk bodza és akác illatot
Akard
És akkor megmaradok
2.
élek
hol a föld szívéig
izzanak a
cserkész peremek
hol a tűz túlhevül
és a felgyújtott
vízbe
menekül
ne engedd
hogy vergődjenek
megvakult
hóban
vérem varjúszárnyai
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
