Lassan szinte nem marad olyan szó, olyan fogalom, olyan szépség ebben az országban, amelyet nem gyaláznak meg. Most a Bohócokon a sor. Abban az országban, ahol Eötvös Gábor, Latabár Kálmán, Alfonzó, Keleti László, Garas Dezső éltette ezt a sorsot. De ebből az országból deportálták Zoli Bohócot is, akit Mengele karmai közé löktek, mert nemcsak kisember volt, hanem még zsidó is, aki azért varratott magára 1944-ben a „szabályosnál” kisebb sárga csillagot, mert úgy gondolta: törpének kisebb csillag jár.
A haza nem eladó. Csupán 99 évre bérelhető, soha vissza nem térítendő hitelre.
Ha előre nézek, amforába fagyott óbornak, ha hátra, összetört kancsónak látom magam.
Disznók közé keveredve, korpovitot rágcsálva is megtanulhatunk gyöngyöt fűzni.
Mostanában gyakran találkozom kortársaimmal, akik közül többen elég pocsékul néznek ki. Vagy lehet, hogy én nézek ki túl jól? De az is lehet, hogy ők engem látnak lepusztultnak?
Soha ne nyissuk ki az esernyőnket, amikor a 2x2 józansága hull ránk.
Kúrhatnám polgárok gyászhuszár-gyülekezete vagyunk.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
