Pillanatok a Mélyföldekről - 3. rész
22. Amsterdam felé
Halvány nap készül
Bágyadt felhők között
Amsterdam vár ránk
Ezer cölöp fölött
Szélmalom harcol
Szitakötő-szárnnyal
Ökörnyál fátyla
Párapaplan ágyban
Csurgó csatornákon
Fénynyaláb fortyan
Kosárnyi káposzták
Szántókon a minták
Az utak szalagjai
Masnira kötve
Hollandia terítőin
Íme ez a gobelin
23. Anne Frank amsterdami rejtekszobájában
Meséld el fiadnak
Hogy egy szakadék
Felett függő
Hajszálat is megillet
Több élet
Meséld el fiadnak
Hogy a köddé váltakat
Megóvja a meztelen
Képzelet
Meséld el fiadnak
Hogy kimondott
Szavakból nem épülnek
Csontfehér sírkövek
Meséld el fiadnak
Hogy éhhalált oszt
Lyukas tenyérből
A gyűlölet
Meséld el fiadnak
Hány ciklont ráz
Ki magából
Egyetlen eszmélet
24. Van Gogh szobája
nyomkeresővé vált
elhagyott
léptek
nincs itthon a gazda
abszintot sírnak
az egerek
24. Esős este az amsterdami The Doors coffee-shopban
1.
Neccharisnyás lámpák
A kárhozat fűtőcsövei
Nőnemű hamutartók
Piszkos lábú leszbikusoknak
Tiszta élő ágy
Lázlányok vesztőhelye
Inkább legyek szószátyár
Mint emberszabású madár –
mondta Jim, mielőtt házi áldásnak
Ezüst szkarabeusszá változott
Hazugságölők
Helikopter-harmóniumok
Alatt
Ahol a hullák
Hoppon maradnak
Könnybe lábadt füstjelek
Az ismeretlen indián katona
Sátra körül
Aranymosók szitáján szűrjük át
Magzatvizünk
Szókincs-hordalékát
Kiszikkadt bűnbakfejek
A megkövezett sóbálvány
Sivatagában
Összesodrom a
Szép új világ
Szabaduló levelét
2.
Talpamban dübörög
Villan a basszus-fény
Fekete özvegy
Felfalja szerelmét
Ajtók tárulnak gitár sikolt sírva
Csatornába hull, hullám veri vissza
Keserű nyál a számban
Fehér Özvegy belefon magába
Tükör mögé rejtett
Döglött világ-álmok:
Lóbáljuk ki a hullát hatalmából
Hulljanak a barna szirmok
A méltatlan rózsaágyból
Fekete Fiú trombitahangja
Sirató asszonyok mormolása
Végső imák dadogjatok:
Jim és a Kedves velem mulat
Ma már ne ríjatok
Egymásba karoló körök
Feszüljetek az éjszaka lányaira,
Piros a káprázat lábuk között
Pattanó köntösük legyen
Szentségtelen-szent szemfedél
A sírba égett gyertyafényen.
Megtisztult napok üdvözüljetek!
The End!
Vég ne győzzön Genezisen.
Van Gogh szalmakalapos koponyáján
Zúgjon a zsoltárok
Százados porába rejtett Apokaliptikus hangulata.
János tálcán tálalt fején felcsillan
A csillag: fény felhők függönyén.
Igen.
Igen?
Igen!
Táguló terek tűzfalai nyomasztanak.
Tarts meg, emelj a tiszta, égbolton túli tisztaságba.
Tiporjuk el a lét sárkányait, a Szent György talpai alatt tekergő kínokat.
A világ palotájában csak téglányi a sátán sápadt szeme, az illanó fény…ellobban a szertehulló pillanatban
Örvénylő szédület teperne maga alá, füst tekeredik tüdőágaim-rügyeim között.
Japán papírusz-paraván árnyékán bujkál a fertőzött dög, júdáspénz pörög gyulladt szemhéja mögött.
Megtartalak a mélység iszonyata fölött, pupilláink tengerében fennmarad az üldözött.
26. Idill
Egy repülőgép az őszi csatorna fáinak hegyén
rózsaárus árulja utolsó kenyerét.
A szent ostya füttye szájpadlásunkra tapad,
Tenyered hasamon, hajad a vállamon,
Ez a múlhatatlan, örök hatalom.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
