Mary Soames-Churchill, a néhai brit kormányfő, Sir Winston Churchill lánya megjelentetett egy válogatást szülei levelezéséből. E levelekből kiderül, hogy a házaspár között nagy szeretet uralkodik és az a vágy tükröződik bennük, hogy a külvilág és a családon belüli tragédiák ellenére megpróbáljanak harmóniában élni egymással.
Több, mint ötven évet fognak át a levelek, amelyekből kezdetben sugárzik a szeretők heve, majd a későbbiekben is az őszinteség, az egymásért való aggódás és tisztelet.
A levelekből megismerhető egy másik Churchill, a politikuson kívül a mindennapi ember ‚a szellemes, humorérzékkel is megáldott polgár, aki nem lelkesedik a háborúért és észreveszi borzalmait. 1914-ben így irt a franciaországi frontról: Minden az összeomlás felé halad.” Majd négy évvel később egy másik levélben:” Elhaladtunk egy bolondokháza mellett, amelyet épeszű emberek romboltak porig…”
1915-ben szinte képszerűen írja le a lövészárkok szörnyűségeit. „Barbár színhely: a lövészárkok egy sor régebbi, a németektől elvett árok mentén húzódnak. A mieink tisztítják ezeket éjjel-nappal, hogy erősítsék falait és javítsák védelmét. Az előző elfoglalóik lustasága kirívó. Sírok találhatók mindenhol, lábak ruhák látszanak ki belőlük, víz és sár lep el mindent. A Hold által megvilágított terepen pedig patkányok serege nyüzsög puskák és gépfegyverek golyóinak süvítése közepette.”
Churchill leveleiben rendszeresen dicséri az angol katonák magatartását, bátorságát.
“Tudna-e rendszeresen minden héten küldeni egy kis élelmiszer- csomagot a fejadag kiegészítésére? Szardíniát, csokoládét, konzervet, mindent, ami eszébe jut. És küldjön nekem egy halom szerelmet és csókot is” - írja az egyik levelében, amelyből kitűnik, hogy hiúság is munkál benne. Kéri feleségét, hogyha találkozik baráti körben katonatiszttel, kérje meg, hogy tüntesse fel őt kedvező színben társai előtt. ”Van fogalma arról, hogy mit jelent parancsnoknak lenni? A gránátosok 90 %-ának tisztelegnie kell előttem.”
Az asszony válaszlevelében megírta, hogy fülébe jutott, mennyire tisztelik a férjét azért, hogy a fronton harcol, mivel a katonák elvárják a tisztjeiktől, hogy ők is ismerjék meg az életkörülményeiket. A levélbe beletette 4 éves kisfiuk fényképét, aki lapátot akar küldeni a papának, hogy mélyíthesse a lövészárkot és a golyó ne találja el.
A levelezésben, ahogy a történelem halad és változik, szó esik a Dardanellákról, a Gallipoliban elszenvedett súlyos vereségről, amely sok ember életét követelte. Churchill ír a nagy találkozásairól, Clemenceauval 1918-ban /„Energiája megfékezhetetlen” – írja/ 1926-ban Mussolinival /”A mai idők egyik legkülönlegesebb embere”/, 1934-ben Hitlerrel /”Egy gengszter”/, 1945-ben Sztálinnal /”Minél többször látom, annál többre értékelem”/
Felesége minden helyzetben tanácsokat ad neki, ezeket meg is fogadja, igaz, főként akkor, ha megegyeznek az ő véleményével. Churchill az ötvenes években visszavonult a francia Riviérára festő állványával, amely a politika mellett a másik nagy szenvedélye volt és a Goriot apót olvasta franciául. Majd jött 1953-ban az irodalmi Nobel-díj, amelyet, mivel soha nem volt sok pénze, így kommentál: „12.100 nem adóköteles könyv. Nem is olyan rossz.”
Az ismert közéleti ember imázsa alapján nehéz elképzelni,de igaz, hogy leveleit gyakran egy kismalacot ábrázoló rajzzal zárta. Felesége aláírása egy kiscica volt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
