1.
és tovatűnnek féltve őrzött
tétovázásaink mágnes-patkolt terünk
eltájolt térképein
és bekopognak egy maréknyi
békéért a megháborodott
csendek
és gyertyát gyújtanak értünk gyolcsba
csavart túlgyorsulásaink
bennünk igazgyöngyöket gyanítva
és ájtatos ábrándok gyanta-gyónt kezei
kulcsolódnak össze
hiú gyarlóságaink felett
és a sakkban tartott pecséttörő
arkangyalok kaszát
egyenesítenek
és a világtalan világok
Teremtés-tojáshéjuk alatt
pehelypáncélt viselnek
és fennen foldozzák felfeslett
béléseiket a hűs horizonton
perlekedő szelek
és hízelgő hínárok tekergőznek
körbe-körbe dologtalanul
még egyenes gerincoszlopodon
és Sebestyén-sóhajokat hallatnak a
megnyomorított nyár
narancs hegyű nyílvesszei
és a láp lőtt sebből vérző zöld-sárga
lidércfénye csalogat egyre
csak beljebb
II.
eljönnek-e majdan feloldozást
könyörögni a véglényegű
térdcsuszamlások
kik másoknak ásott vermeikből
ólmos ordasok oltalmát
lesték
kiknek tespedő vérhulladéka
az Égről a Földre
lekiáltott
kik a kisimult Káoszba
kéretlenül hömpölygő rendet
tettek
kik Kháron kopott ladikjának
befagyott téli kikötőt
kerestek
kik igent hazudtak szembesítéskor
a Tagadás szórakozott
szellemének
kik magukat a Sors-orsó
eltéphetetlen cérnaszálának
képzelték
kik üres levest mértek a Tökéletesség
Teherhordóinak lapos
tányérjába
kik az elmehunytak szégyenkalapját
húzták a Nyavajatörős Óriás
szemére
kiknek lyukas zsebe a végelszámolás előtt
elpotyogtatta a visszaútra szánt
filléreket
kik felett csillag-kavicsokat rugdosott
a karcsúsodó Hold
keskeny orvvadász-ösvényén
III.
amikor táncoló sámánok ráncba szedik
a jégkorszak-jóslatok elbitangolt
füstkarikáit
amikor a Gyönyör gyémántszikéi agylebenyeinket
szeletelve tanulják a varázsige
rendhagyó ragozásait
amikor ametiszt alkonyatok hajtják
a Csoda szilaj csordáit kristálytiszta
gázlónk felé
amikor a Csábítás cseppkőbarlangjai
rab csermely-erek rovátkáival
ékeskednek
amikor az Én-csaták őz-barna
csizmája a Semmi tátongó
peremére lép
amikor a Végtelen Anyamelle üstökös-parányokat
lövell hogy az elkárhozottaknak
lámpása legyen
amikor a mindentudó Hegy türkiz oldalán
letörhetsz történetedből
egy darabot
amikor Gaia gúlába temetett
ragyogásai keresztüldöfik
a fekete förtelmeket
amikor a szerencsekerék kiesett
küllőrojtjait ölti fel megadó
meztelenséged
amikor a hurrikán húrjait megpendíti egy hatalmas
kéz hogy megszámláltassék
minden rezdülésed
amikor szitává szakadt szemfedődet átáztató
eredendő eső szemedbe csepegteti
egyszersmindörök ébredésed
2006. október 28 – november 3.
Benke Rita Senki és William Blake-triptichonjára.
http://ritagaleria.blogbox.hu/2014/01/05/senki-es-william-blake-utja/
http://ritagaleria.blogbox.hu/2014/01/05/senki-es-william-blake-az-atjaroban/
http://ritagaleria.blogbox.hu/2014/01/07/senki-es-william-blake-mar-odaat/
Zene: Neil Young: Dead Man
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
