GNL911

 Fő életrajzírója, Ramachandra Guba szerint Máhátmá Gandhi a „britek nagy ellensége” Johannesburgban együtt élt egy angol házaspárral, akikkel a vegetarianizmus kötötte össze és egyéb kapcsolatai is voltak a britekkel.

1931 áprilisában Mohandas. K Gandhi Bombay-ba érkezett egy vallásközi találkozóra. Éppen akkor szabadult feltételesen számos börtönbüntetése egyikéből. Miközben hallgatta a keresztény egyházi énekeket és a szanszkrit isteneket, társaságában volt Slade admirális leánya Madeleine, (Indiában Mirabehnként volt ismert) és egy oxfordi ösztöndíjas, Verrier Elwin.  Ez az Elwin később így irt családjának: „ a Brit Birodalom ellensége két brit között ült és imádkozott”.

Gandhi első angol barátja Josiah Oldfield volt, akivel jogász diákként Londonban találkozott, és barátságukat a vegetarianizmus iránti közös érdeklődés erősítette meg. A barátok közösen béreltek lakást, vendégeiknek lencselevest, főtt rizst és mazsolát szolgáltak fel. Más estéken nekivágtak a világnak, hogy előadásokat tartsanak klubokban és minden más nyilvános gyűlésen ahol hallgatóságuk volt a béke és az egészség evangéliumáról”

Majd visszatért Indiába, ahol azonban nem sikerült bekerülnie a Bombay-i Legfelső Bíróságra. Egy dél-afrikai meghívás mentette meg. Gudzsarati kereskedők közötti vita rendezésére hívták meg, és két évtizedig maradt ott, szolgálva az indiai diaszpórát, mint jogászuk, szószólójuk és propagandistájuk. Életrajzírója szerint ezek alatt az évek alatt alakította ki eszmerendszerét a vallási pluralizmusról, elkötelezettségét arról, hogy véget kell vetni a társadalmi diszkriminációnak, a korai környezetvédelemről és mindenekelőtt az erőszak-menetes ellenállás technikájáról, amely a leginkább ismert maradt.

Azonban jórészt elfelejtődtek Gandhi legjobb barátai, egy angol házaspár, Henry és Millie Polak. Henry radikális zsidó volt, Millie pedig keresztény feminista. Henryvel egy Johannesburgi vegetáriánus étteremben ismerkedtek meg, aki azonnal vonzódott az indiai jogászhoz és eszméihez. A maga részéről Gandhi segített abban, hogy Millie is Johannesburgba jöhessen. Amikor Henry apja úgy vélekedett, hogy Millie nem  elég erős a házassághoz, Gandhi ezt írta neki: „Dél-Afrikában, a szerető gondoskodás közepette a csodálatos éghajlatban és az egyszerű életben, el fogja nyerni a számára feltételezhetően szükséges erőt”.

A levél sikeresnek bizonyult. 1905. december utolsó hetében Millie megérkezett Johannesburgba és Henryvel, Gandhi kíséretében elmentek az európai házasságok jegyzőjéhez. Gandhi vállalta volna a tanú szerepét egy zsidó és egy keresztény házasságkötésénél, de  a jegyző szerint ezt nem engedte meg a törvény. Ezért Gandhi elment  a főmagisztrátusi hivatalba, ahol bebizonyította, hogy egyetlen törvény sem zárja ki, hogy egy barna bőrű ember tanúskodjon európaiak házasságánál.

A házaspár beköltözött Gandhiékhoz, ahol, feleségével, Kasturbával és négy fiával élt. Millie angolra kezdte tanítani a fiukat és segített Kasturbának a konyhában is. Kasturba és az élénk jövevény hamarosan barátok lettek. Az együttélés során Millie arra a következtetésre jutott, hogy alapvető különbség van a Kelet és a Nyugat között a házastársi kapcsolatokat illetően. Az indiai férjeknek megengedett a pihenés és az elmélkedés periódusa, míg a feleségeknek csak dolgozniuk kell.” A Kelet a férfiak alattvalóivá tették a nőt” - mondta Gandhinak, aki szerint azonban Millie tévedett mivel” a Kelet megadta a nőknek, hogy  az imádat tárgyává váljanak”.

Voltak viták Henry és Gandhi között is. Henry úgy vélte, hogy az indiai túlságosan higgadt, amikor a sajtóban megrágalmazzák, ahelyett hogy polemizáló választ írna,  nem vesz tudomást az ügyről. Polak, az elszánt szocialista, úgy találta, hogy Gandhit nem érdeklik a gazdasági elméletek, mint ahogyan a vallási kérdések sem. Polak azt is kifogásolta, hogy túl sok időt töltenek el a fiai a gudzsarati nyelv tanulásával, ahelyett, hogy a hasznosabb angolt tanulnák, amely világnyelv.

Minden egyet nem értésük ellenére  Millie nagyon tisztelte indiai barátját. Különösen megfogta, hogy mennyit dolgozott. Gandhi egész nap fogadta a klienseit, a vasárnapot is beleértve. Polakék megszokták, hogy a nap minden órájában jöttek, tanácsot kérni jogászuktól és vezetőjüktől. A radikális Henry Polak Gandhi egyik legjobb jogász tanácsadója volt. Egy színes bőrű házaspár együttélése egy fehérbőrű párral 1905-ben teljesen szokatlan lett volna egy olyan városban, mint London, vagy egy olyan indiai városban, mint Bombay.  Dél-Afrikában a vegyes fajokkal szembeni előítélet talán nagyobb volt, mint a világon bárhol. Gandhi részéről barátsága Polákékkal bátor cselekedet volt, míg Polákék barátsága Gandhival a dac jele volt.

1906 januárjában Gandhit meglátogatta unokaöccse Chaganlalt, aki ott tartózkodásának néhány napjáról feljegyzéseket készített. Az ifjú rokont meglepte az, amit látott: egy fehér hölgy nagybátyja titkára (Millie),  az étkezésnél egy asztalnál ülnek indiaiak és európaiak, ami Johannesburgban és egy fehér keresztény számára eretnekségnek számított.

1907-ben egy sikertelen petíció után, amely kérte a Transvaal and Imperial Kormányt, hogy vonjon vissza egy faji rendeletet, Gandhi polgári engedetlenségi kampányt indított. 1907 és 1910 között Transvaalban mintegy 3000 indiait (a közösség 35%-át) tartóztatták le. Maga Gandhi háromszor került börtönbe, ez alatt Henry Polak tartotta felszínen Gandhi  Indian Opinion című lapját. És mivel időközben megszerezte ügyvédi diplomáját, ellátta Gandhi klienseit is és kétszer tett hosszú utazást Indiába, hogy pénzt gyűjtsön a küzdelemhez. Millie Polak pedig folytatta a kampányt, míg a férfiak börtönben voltak.

1913-ban Gandhi újabb polgári engedetlenségi mozgalmat indított, amelynek két fő célja volt: egy törvény érvénytelenítése, amely a házasságkötést csak keresztény rítus mellett engedélyezte; valamint a karácsonyi éves adó eltörlését., amelyet csak az indiaiaknak kellett fizetni. Ugyanis a cukorültetvényeken, és a szénbányákban dolgozók ezreinek a törvény megtiltotta, hogy átlépjék a megyék határait. Gandhi ismét börtönbe került, s vele együtt felesége Kasturba is.

A bírósági tárgyaláson Polak azt mondta, hogy Gandhi küzdelméhez, mint angol, mint zsidó, és mint jogász csatlakozott.” Mint angolnak számomra elfogadhatatlan, hogy csöndben maradjak, amikor a kormány megtagadja – mint azt ebben az évben kétszer is megtette - az indiai kisebbség felé tett ünnepélyes ígéretét. Mint zsidó, elfogadhatatlannak tartom, hogy azonosítsam magam bármiféle faji, vagy nemzetiségi üldözéssel, mint azt ebben az országban teszik az indiai nemzetiséggel kapcsolatban. Mint jogász, kinyilvánítottam lojalitásomat a Korona iránt, és mint a passzív ellenállás résztvevője csupán jogi tanácsokat adok nekik”- jelentette ki.

Gandhi mentora, Gopal Krishna Gokhale indiai nacionalista és reformer figyelemmel kísérte Gandhi harcát és elküldött hozzá egy anglikán lelkészt, Charles Freer Andrews-t – aki 1904 óta Indiában élt,- azzal a feladattal, hogy közvetítsen Gandhi és a dél-afrikai kormány között. A két férfi hamar megértette egymást, mivel mindketten élethivatásuknak tekintették a megbékélést Kelet és Nyugat, színesek és fehérek, gyarmatosítók és gyarmatosítottak, a hinduizmus és a kereszténység között. Andrews sikerült kiharcolnia egy megállapodást, amely lehetővé tette Gandhi számára, hogy visszatérjen hazájába

Ramachandra Guba, Gandhi életrajzírója szerint az indiai-angol kapcsolatok messze nem voltak olyan kiélezettek, mint a francia-algériai, a holland indonéz, vagy az amerikai-vietnami kapcsolatok. Ennek egyik lehetséges oka, hogy a Birodalom fénykorában egy sor ismert ellenzéki elismerte az angol gyarmati közigazgatás jogosságát. A másik ok lehet, hogy a későbbi indiai vezető karrierje kezdetén szoros barátságot ápolt angol férfiakkal és nőkkel. A jövőben, amikor egy indiai miniszterelnök érkezik Londonba kívánatos lenne egy emléktábla leleplezése Josiah Oldfield, Madeleine Slade, CF Andrews valamint Henry és Millie Polak tiszteletére – írja.