GNL911

A hangyák, mint ismeretes, fáradhatatlanul dolgoznak. Egyesek élelmet keresnek, mások építenek és a fészket takarítják, és vannak, akik a fiókák nevelésével foglalkoznak. Mindez az együttműködés és a munka szofisztikált megosztásán alapul. Irányító, vezér nincs, még a királynő sem az.

A Lausanne-i egyetem egy kutató csoportja 41 napig monitorozta hat különböző hangyakolónia tevékenységét és megfigyelték, hogy a feladatok hogyan változnak az idő múlásával. Az egyes csoportok nem ugyanazt a munkát végzik életük végéig. A legfiatalabb hangyák gondozzák az újabb generációt, a középkorúak a takarítók és a legidősebbek szerzik az élelmet. Elhelyezkedésük is a munkájuk függvénye: azok, amelyek a tojásokkal, a lárvákkal és az újszülöttekkel foglalkoznak, a hangyafészek alsó részét foglalják el, közel a királynőhöz. Feljebb van a helyük a takarítóknak és a felszín közelében az idősebb, élelmet szerző hangyák élnek.

A kutatók sziszifuszi munkával megállapították az egyes hangyák életkorát, majd vonalkóddal megjelölve őket regisztrálták mozgásukat, összesen 2,4 milliárd pozíciót és 9,.4 millió olyan tevékenységet, amellyel egymást segítették. Megállapították, hogy ez intenzívebb volt az egyes csoportokon belül, mint a csoportok között és az egyes csoportokon belül a legkevésbé gyakori a takarítóknál.

A csoportbeosztás azonban nem marad azonos a hangya egész életében. Ahogy öregszik, egy idő után a fészek gondozója takarít, majd élelemszerzővé lép elő. Ennek oka a kutatók előtt egyelőre ismeretlen.

A kutatók azt is megállapították, hogy a munkamegosztás és az elhelyezkedés egyáltalán nem akadályozza a hangyák közötti kommunikációt. Az információk gyorsan terjednek, gyakorlatilag egy óra leforgása alatt eljutnak a közösség minden tagjához.