GNL911

1.

tetemre hívnak

a tűztolvaj

repülő halak

kijárási

tilalmad alatt

2.

csak egy négysoros lehetek Benned

egy kétarcú jelbeszéd-felelet

álmodban kezedre álló hamvvedred

vagy egy tört medál a szíved helyett

3.

simulj a

markomba

sietős

mámorral

4.

végy belőlem

még egy korty levegőt

míg perem

még bűntelen

kiraboltam

Asmodeus

paprikás üstjét

hol fürdőző

párkák

véremet vették

hol szoptató

szörnyalak-sarjak

hangomon tipornak

míg könnyesre rágom

féktelen végső

zabolámat

ahol a fű sóhaja

a falakra ordít

s körhintás madarak

karcolják

a sámánnők

bőraláfutásait

feszül fejemben

a féleszű őrület

mint egy bokros

asszonyi comb

ha szeret

lábujjhegyen

lépked velem

az erény

szívedben mélyen

poharad

peremén

áttáncolnak rajtad

a harag

jelmezében

a gyógyító

gyermekláncfű-

szavak

5.

még felszáradt

cseppekben

hulld testedre

az este

6.

borotván éles

táncoló dobókocka

tengelyében

pörög

szakadatlan

a pirkadat

orsója

velünk

7.

gerinced húrjába

tombol

egy mézédes

égzengés

8.

ha jön a vízözön

Veled egy hintázó

csónakházba

beköltözöm

jöhet a duzzadt ajkú

tűzvihar

az égalja jajduló korma

úgyis

betakar

állhatsz vakító

dobpergésben a

Főbírák előtt

széttöröd

tükör-lelkeddel

az emésztő erôt

9.

engedd

hogy lepled

oltalmában

megmosdjam

Benned

10.

egyensúlyozunk

az eszmélet

anyaméh-peremén

ajkunk csészéje

töredezett

sivatag-cserép

felreppenünk

egy robbanásnyi

sóhajra

mielőtt

elporlad

magmánktól

kemence-testünk

11.

táncoló

totemek

leszünk

és összecsattan

a parc roppant

kovakövével

málnaízű nyelvünk

és a morgó éjjeli

keselyű-sugárnak

kioldjuk rab mellünk

12.

körmünkre ég

végső

fájdalmával

a virágzó

messzeség

13.

a varázsló vércsehangon vijjog

a varázsló vérét veszi a

hajnali illatoknak

a varázsló vágtázva vigad

a titkolózó lomboknak

a varázsló szemébe ülnek a

smaragd-baglyok

14.

legbelül

templomodnak

zuhatagba fürdő

csarnokában

bérmálkoznak

jószívű

haragjaink

15.

elrejtőzöm

mint egy szégyellős szó

fogsoraid között

16.

keringjünk tova

míg a letört ágakat

gyógyító orkán

süvítő légpárnái

lenyugtatnak minket

egy puha oduban

ahol elsüllyedek

nyakig Veled

míg véget ér

a jövendölt

ítélet

17.

kilógtunk a sorból

a keresztvivő

idő

lázas körmenetében

szájunkba fogva

őrizzük a

lét igazgyöngyeit

hogy égő

csipkebokrainkból

ne szülessen

vinnyogó fájdalom

maroknyi sirály-fióka

az éj

mely Robin pajtás

mutatványos

égboltjain

cikázik öntudatlan

a földbevájt nem és a

mesélő igen között

(Szentivánéj)

18.

virágnak

oltalma

gyümölcsnek

hatalma

drágakőnek

alma

sátradnak

bizalma

19.

befognám

ruhád

ravasz

redőibe

a sebesült

országút

bömbölő

zenéjét

20.

nyeld el

perceimet

mint édes

búzaszemeket

21.

gyönyörré

gyulladt

méhkas-máglyáján

az ördögasszony

időtlen zenéje

22.

felfogom

halálűző

vitorlámban

aranyban fürdő

tó-szemed

23.

öntsd ki

poharadból

a didergő borút

lábad nyomába

koronát

karcol a

sikoltó

országút

24.

keresztútnál

feszülnek

a forrón

kóstolt

ölelő

hitek

25.

Fortuna lánya

fogadd be

csillagporos

méhedbe

Prometheus májzsugoros

sárga életjelét

míg álomtündér-fogaid

kettészelik a Telihold

nőből gyúrt krátereit

26.

keverjen nimfák

sóhaja

édes könnyekből

italt

gyöngyvirág-poharadba

27.

kongatnak

megszámlált mivoltukban

a pusztában

elázott

boldoggá avatott

szavak

emberpárt teremt

a jóság padlásán

egy messzelátó kéz

fejet hajt

fémes rajongásunk

előtt az alkonyat

csendőrző szemmel

ránk merednek

mint kétélű kések

a pezsgővel locsolt

útszéli reflektorfények

s feléled Benned

mint átvonuló felhő

egy álomittas gyermek

gyámolító gyöngy

kinek hímes lepedő a napfény

szúró gyógyítása

a szorongás halvány

hattyúnyakát

szorítsd halálra

28.

elszakít

és összevarr

egy ajkunk között

őrlődő

vihar

29.

nem élem,

hogy elfut vélem

a felnégyelt

félelem

30.

miért cipeled

a messzetúlon át

a magány

farkas-csillagát?

31.

kereszttelen

kettétörve

is áldott Benned

a Hold

elomló

kenyere

32.

A villám jött, nevetett, lecsapott, 18 órát kockáról kockára

összerakott, majd távozott. És közben egy tenyérnyi puha,

festetlen illatot hátrahagyott.

33.

párnába rejtették

tépett tollainkat

a felborzolt

viharfellegek

34.

elhoznám a

teremtés

gyöngéd pillanatát

mikor a mindenkoron szűz

gyermek

hozza világra

a boldogságos anyát

35.

távolról megérzem minden

rezdülésed

gyere közelebb

36.

két karodban

őrülünk

szendergőn

isten szélsebes

malomkövén

37.

felröppen

belőled

felhőidből

az édes

rettenet

38.

összebújunk

- két fagyott falat -

a varjúkirály

éjszínkék

palástja alatt

39.

égő test vagy

s nem gondolsz

másra

csak csillag-hullott

földi bolyongásra

40.

dunnává

válnak

a bolyhos árnyak

s ölükbe

visszavárnak

41.

szelíden

szomorún

zizegnek

a félálom

rojtjain

szőkülő

szirmaink

42.

hajtsd vállamra

szíved és

erőd

takaród leszek

nem szemfedőd

43.

estétől reggelig

bennem nő

sarjad és épül

a végtelen hangerő

a teremtés

28. napján

sápadt arcot fest

rám egy rest

macska-égitest

44.

én itt maradok

és harapós lándzsával

őrzöm a

lator holnapot

45.

kezed a kezdet

mérgem a mézed

vétkem a véred

testem az ested

46.

két kézzel merünk

a sziget-kék

tálból, hol

időnket

kimérték