Még időszámítás előtt láttam egy filmet, amely szinte pontosan az akkori életemről szólt és éppen ezért imádtam és nagyon szórakoztatónak találtam a világmentő szuperhős férfi és a veszedelmes viszonyú nő házassági bonyodalmait.
A napokban Életemmel együtt láttuk ugyanazt a filmet, de én utáltam, ő sem volt tőle oda, nemcsak a rossz szinkron miatt, hanem azért is, mert életünk soha nem arról szólt, hogy se velem, se nélküled, hanem arról, hogy a lét csak együtt létezik.
Luna Asszony kiteljesedve ragyogott be éjféltájban konyhánkba, néhány órával azután, hogy felébresztettük idei baracklekvárjainkat és elhelyeztük őket kamránk polcain, majd elégedetten tovább vitte fényeit oda, ahol több szükség volt rá. Aztán aznap hajnalban az álomittas összebújások egyik legszebbikében olvadtunk össze, az Oroszlán és Ikercsillaga, miközben álmomban egy Gaudi-szerű utcában jártunk, ahonnan egy nagy teraszra vezetett az út. E teraszról rá lehetett látni a Stadionra, ahol a közönség tombolva várt a Rolling Stones fellépésére, előzenekarként Roy Harpert ígérték, de ehelyett legjobb magyar tanítványa, DSR lépett fel, mint Pandacsöki Boborján, de ugyanolyan sikert aratott ő is. Aztán a Stones is belekezdett, mi pedig egy üvegfal mögül láttuk-hallottuk a maga teljes tisztaságában a zenét, míg körülöttük egy éjjel-nappal nyitva tartó postahivatal kerekedett, ahol csakis olyan csekkeket lehetett beváltani, amelynek összegét magunk találtuk ki. Annyira belefeledkeztünk a zenébe, hogy csak akkor álltunk be a sorba, amikor már ideiglenesen zárórát hirdettek, de megígérték, hogy hamarosan kinyitnak, ne menjünk sehová. És az ablak most előttünk nyílt ki.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
