hol ismertelek téged egykor
hol játszottunk galaxis-fényben
nevettünk táncoltunk alkottunk minden éjjel
kijelöltük az utat s kalandra indultunk
a szerelem Te az űr és én
félelemtől kétségtől szabadon
hol ismertelek téged egykor
hol szerettelek téged egykor
talán tegnap volt
vagy egy ezredéve már
csók érintés ölelés kellettél nekem
bár arcod más lett
Te vagy még mindig csakis Te
izzol ezüsttel ragyogsz
csodás táncoddal ragyogsz
ismertelek mióta belépték szobámba
azt a végtelen örök éjszakát
hol szerettelek téged egykor
hol bántottalak meg egykor
hol bántottalak meg oly mélységesen
hogy azt mondtad nem ismersz engem
pedig csak Te válthatsz meg engem
és csak Te válthatsz ki engem a vulkán-
világokat őrző zsarnok fogságából
hol lelkem szennyezett álmokkal tele
hol bántottalak meg egykor
hol vesztettelek el egykor
talán mikor életed adtad
hogy megmentsd ama fáraót
vagy mikor arany anyahajónk elrepült
messze a Saturnus gyűrűitől
tán mikor szövetségre léptünk
és belebegtünk a viola űrbe
abban bízva hogy találkozunk a túloldalon
de nem volt ilyen hely
hol vesztettelek el egykor
hol ismertelek téged egykor
amikor megláttalak tudtam
az ezer dal énekesét ismét megtaláltam
ki minden álmomat kísértette
lelkem színfestője
a múlt helyek emlékeztetője
most tisztábban látok – csupasz az igazság
a múlt tovaszáll
visszatértél legdrágább barátom
nem is mentél el soha
(1974, a Return to Forever zenéjére)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
