Csukott szemek, előretartott kezek, lassú de biztos járás: a kollektív képzeletben többnyire ilyen nyugodt kép alakult ki az alvajárókról. A valóság azonban néha sokkal mozgalmasabb: elesések, a szoba felforgatása, tárgyak kidobálása, és szerencsére kivételesen, de drámai balesetek, mit azé az emberé, aki miután leesett a lépcsőn, megbénult.
Ez az alvási zavar, amely a népesség 4%-t érinti, egyre inkább megszokottá válik, sőt a házi orvosok gyakran fel sem ismerik sajnálkozik Yves Dauvillier professzor a montpellier-i korház laboratóriumának igazgatója, aki egy tanulmányt publikált e tárgyban..Azt állítja, hogy „Ez a betegség súlyos mind a beteg, mind hozzátartozói számára” állítja a professzor.
Egy széleskörű tanulmányban, amelyet 100 felnőtt korú diagnosztikált alvajáró körében folytattak, és a Sleep nemzetközi magazinban ismertettek, a professzor csapata kimutatta, hogy pácienseiknek 58 %-a havonta legalább egy alkalommal élt át erőszakos cselekményt alvajárásának idején. Az esetek 17%-ában fizikai sérüléseket a megfigyelteknél, de szobatársaiknál is zúzódásokat, orrvérzést, töréseket, egy esetben koponyatörést is annál a páciensnél, aki kiesett a harmadik emeletről.
De miért történik az erőszaknak ez az elszabadulása? „Nem szó szerinti erőszak és még kevésbé a partnerek elleni erőszak történik” helyesbít dr Eric Mullens az Albi laboratórium alvajárókkal foglalkozó referense. Az alvajárás olyan alvászavar, mint az éjszaki félelmek, amelyek a mély álom során keletkeznek. „Ebben az állapotban a személy agyi tevékenységet folytat, anélkül hogy az álom lenne. A környezetét illetően teljes zavarban van”. Ezért bárki veszélyes helyzetbe kerülhet, mint Dauvilliers professzornak az a páciense, aki egy alkalommal kidobta az ablakon a televízióját, mivel bombának hitte.
A rossz álom azonban nem folytatódik nappal,„kivéve, ha az illető a cselekmény kellős közepén ébred fel és beszélni tud róla. Az esetek 90 %-ában az alvajárók nem emlékeznek az álmukban elkövetett cselekedetekre, azokat csak közvetett úton lehet rekonstruálni: a szoba állapotából és, a társ által elmondottakból. Az alvajárás körül, még sok a homályos terület, különösen a hozzá kapcsolódó szimptómákat illetően. A megfigyeltek 59 %-nál vannak álmatlanságra utaló jelek: stressz, nyugtalanság, vagy depressziós szimptómák. Nehéz meghatározni, hogy ezek a tényezők az okai, vagy a következményei az alvajárásnak.. „Ezért munkánk jelentős része arra irányul, hogy tanulmányozzuk, vajon ezek a jelek a kezelések során továbbra is megmaradnak-e.” – magyarázza Dauvilliers professzor.
Kezelések már léteznek az alváskutató központokban,. első szakaszban folyik a paciensek kúrálása, viselkedés terápiával. Ezek azonban nem elegendők Esetenként, és a legszigorúbb esetekben a páciens javasolhatnak gyógyszeres kezelést, pl. szorongást oldó gyógyszerekkel, amelyek csökkentenék az alvajárással kapcsolatos lassú mély álmot. De ennek alkalmazását időtartalomban korlátozni kell .
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
