Újra virágoznak az irodalmi szalonok Londonban, Párizsban, New Yorkban. Nem egészen olyanok, mint régen, de a funkcióik hasonlóak.
Régen az irodalmi szalonok fenntartói általában gazdag hölgyek voltak, akik a kor legragyogóbb elméit hívták meg és szigorúan megválogatták vendégeiket. A mai irodalmi szalonok kevésbé elegánsak, viszont inkább tiszteletben tartják az egyenlőséget. De, mint a múltban ma is alkalmat teremtenek a vitára, az új gondolatok, írások bemutatására.
Ma minden ízlés megtalálja a számára megfelelő szalont és körképet is fest róluk. Van szalon már befutott íróknak, munkanélküli fiatal értelmiségnek, nőknek, homoszexuálisoknak, pornográfoknak. Van fizetős és ingyen szalon.
„A cél - mondja Damian Barr, aki alapítója és vezetője a londoni Shoreditch House Literary Salonnak - beszélgetni, flörtölni és azzal az érzéssel hazamenni, hogy valami jelentőset tettünk.” Fix formula nincs. Az Upper Wimpole Street Salonban két órás vita a megszokott, felolvasással, interjúval. A belépő, amelyhez jár egy aperitif is, tíz font. A Paris Literary Salonba csak tíz ember jön össze havonta három órára. Ők általában egy könyvet, egy írót vitatnak meg 38 euróért. Londonban a Velvet Tongue Salonban 3 fontért három havonta pornószövegeket olvasnak és vitatnak meg. Úgy hírlik, nagyon szórakoztató.
A “ legdühödtebb” a New Inquiry folyóirat köré alakult. A legjobb amerikai egyetemeken végzett fiatalokat tömöríti, akiket a válság munkanélkülivé tett. A new yorki Upper East Side egy lakásában jön össze, de csak az léphet be, akit meghívnak.
A legeklektikusabb szalon a londoni Polaris, amelynek vezetője Paul Burston publicista, regényíró. Ők a gay fictiont elegyítik kortárs zenével és art performance-szal.
A legvidámabb szalon a fentebb már említett Damian Barr-é, ahol a pizza és az első koktél ingyen van és az íróaspiránsok meghallgathatják az írásra vonatkozó bölcs tanácsokat.. / Pl: Írjátok le, ami eszetekbe jut, majd javítsátok, amíg vért nem izzadtok!/ Napjainkban Bridget Jones tavasszal megjelenő új naplójából olvasnak fel. Ez az a hely,ahol egy sereg színes bőrű fiatal felejtheti el néhány órára, hogy London a világ egyik legdrágább és szociálisan legmegosztottabb városa.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
