Vendégeket várunk, akik között két kisgyermekes anya is van. Az egyik gyerekkorom egyik kedves ismerőse, aki ma már biztosan nagymama, a másik pedig egy volt kolléganőmre emlékeztet, akinek viszont tudomásom szerint nincsen gyermeke. Igaz, van már tíz éve, hogy találkoztunk, azóta miért ne lehetne neki?
Bár óriási lesz a zsúfoltság Nálunk, Életem nem csinál ebből gondot, hiszen ha két pici baba van a légtérben, ez mindennél többet jelent. Még az sem gond, hogy különleges étkeket kell főzni, akkora az öröm.
Engem küldenek bevásárolni, úgyis megszoktam, ez az én tisztem, de mivel a szokásos többszörösét kell vennem, taxiba ülök. A taxis kövér, kopasz férfiú, mégis tudom, hogy ő Tommy Walker szülőapja, aki malomkerék-szerűen tekeri gitárját, miközben mellette a Betörőképű dobálja a plafonig mikrofonját. Megkérdezem tőle, hogy turnéznak-e még, mire azt feleli, hogy nekik erre már nincsen szükségük, úgyis az egész világ fújja a dalaikat. Már megérkezünk az élelmiszer-áruházhoz, amikor rádióján megszólal a Won’t Get Fooled Again, a 68-asok utóhimnusza. Inkább még fizetek neki állásdíjat, hogy végighallgathassam.
A bevásárlás után irány a munkahelyem, ahol valaki azt mondja, hogy ittam. Nem emlékszem rá. Hazatérve megkérdezem Életemtől, aki éppen az egyik babát eteti, hogy ittam-e, mire ő a világ legtermészetesebb hangján feleli: hát persze, elfelejtetted? A Papa hozta, még mondta is, hogy van otthon belőle bőven. És akkor látom meg a Papát, amint derűs mosollyal alszik az egyik sarokban egy heverőn.
Közben ismét reggel lesz, én munkába indulok, Életem vigyáz a gyermekekre, volt kolléganőm rohan a kocsijához, alig érem utol, majdnem elejtem a Tommy Walker szülőapjától kapott lemezeket, amivel el akarom kápráztatni munkatársaimat. Amikor bevágódunk a kocsijába, a kollegina egy nagy levegővétel és az indítás között a fejemre olvassa, hogy mekkora marha voltam, amikor kétszer is egy hajszálon múlt a mi együttlétünk, de először tétovázásommal, másodszor türelmetlenségemmel mindent elrontottam. Én azonban tudom, hogy annak így kellett történnie.
Azon az éjszakán hihetetlen dolog történt velem. Ugyanabban a pózban ébredtem fel hajnalban, ahogyan este elhelyezkedtem. Ilyen talán születésem óta nem volt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
