GNL911

-         Úristen! – sikoltott fel a tüdőgondozó asszisztensnője, miközben légzéspróbám közben képernyőjét nézte – maga még kap levegőt?

-         Igen, kapok – mondtam, miközben valójában nemigen kaptam. Az ő sikolyától és kérdésétől.

Miután nagyon gyorsan végeztünk és átkísért a doktornőhöz, nem volt időm feltenni neki a kérdést: mennyi még? Már csak a mihez tartás végett, hogy szervezni kezdjem utazásunkat Izraelbe, Nepálba, Indiába, a Tanganyika-tó környékére, Londonba, New York-ba, Chicagóba és San Franciscóba, hogy visszatérjünk még egyszer Rómába, Párizsba és mindenhová, ahol együtt jártunk, és hogy összetrombitáljam az összes régi havert, találkozzunk a Hordóban és még egyszer utoljára berúgjunk, mint a disznók.

A következő háromnegyed órában még volt időm ezen elmélkedni, mert a lelet a doktornőnek sem nagyon tetszett, közben végigkérdezte egész életemet, összes betegségemet, végül megállapította, hogy inkább valami gasztro-enterológiai problémáról van szó, a légzéspróba a részéről értékelhetetlen. Említettem neki ugyan, hogy volt már rá eset, úgy jó tizenhárom évvel ezelőtt, hogy ugyanúgy minden apropó nélkül rám jött a köhögés, és miután az akkori zűrös dolgaim megoldódtak, el is múlt, meg azt is, hogy lassan négy éve nincsen állandó munkám, de ezt mintha meg sem hallotta volna.

Rövid időn belül másodszor hozzák rám a szívbajt orvosi rendelőkben. Néhány hete a szokásos prosztata-vizsgálatra mentem, amelyről a doktor (nagy morgó mackó) elküldött egy vérvételre. Amikor megláttam a leletet, ugyancsak megállt bennem az ütő. I. stádium – olvastam rajta. Miután első hideglelésem elmúlt, alaposabban megnéztem, összehasonlítottam az előző évi lelettel, amelyből azonnal kiderült, hogy értékeim sokkal jobbak, mint tavaly.

Amikor sok-sok évvel ezelőtt bevonultam a seregbe, mint sokaknak, nekem is sikeresen feltörte a sarkamat a surranó. Ezért kaptam egy papírt: „Bakkancs-viselés (!) alól felmentve”. Namármost, elhatároztam, hogy a következő orvosi vizsgálatra, bármi legyen is, készítek egy hivatalos, magam által szignált és ellenjegyzett írást, és mielőtt bármit mond az illető doktor, az orra alá dugom a papírt: „Bakkancs-feldobás alól korlátlan időig felmentve.”