GNL911

A TV2 „Napló” című műsorában 2012. november 4-én láthattuk Mijó Annamária riportját, amelynek témája a kitartott egyetemista lányok élete volt és pénzszerzési módjaikat elemezte.  Bár már önmagában az is kétségbe vonható, hogy mennyire minősül ez a riport tényfeltárónak - tekintve, hogy egy kereskedelmi csatorna nézettség-hajhászó műsoráról van szó -, de úgy gondolom, az oknyomozás kritériumainak valamelyest megfelelt, ezért az elemzésre érdemes.

Felépítését tekintve ez a riport egy jól megszerkesztett alkotás. Nem hallható sok információ a témáról, így a nyomozásra mindenképp szükség van az ügyben. A téma annyiban nem szerencsés, hogy éppen ahhoz a réteghez (a fiatal lányokhoz), akiket valóban figyelmeztetni kellene, nem fog eljutni ez a riport, mert nem tartoznak a műsor célközönségéhez. Arra viszont alkalmas, hogy felhívja a figyelmet a problémára, így a tényfeltáró újságírás egyik lényeges kritériuma teljesül.

A témát viszonylag alaposan körüljárja, igaz, csak két érintett lánnyal készült interjú. Ezek viszont elég lényegre törőek és informatívak, ennél több hasonló tartalmú interjúra nincs is szükség, sokkal több információhoz nem jutna a néző általuk.

A riporter az interjúkérdéseivel igyekszik feltárni az okokat, ez részben sikerül is. A kialakult helyzetért közvetlenül felelősöket nem találja meg, ez nagy hiányosság. „A lányok maguk választják ezt az életmódot”, a valós okokat és problémákat a riporter nem ismeri fel.

Sok szempontból vizsgálja az ügyet, a következményekkel kapcsolatban megszólaltatnak egy pszichológust, és beszélgetnek egy – a témában járatos, arról könyvet is író – újságíróval is.

Feltérképezi a másik oldalt is, az „áldozatok” mellett megszólalnak olyan férfiak is, akik igénybe veszik illetve támogatják anyagilag ezeket a lányokat. Bár nem önszántukból nyilatkoznak, hiszen rejtett kamerát használ a riporter, ebben az esetben ez abszolút korrekt eljárás volt.

Az egyik érintett diáklány is úgy beszélget az inkognitóban lévő riporterrel, hogy közben rejtett kamerával rögzítik a beszélgetést, ám mivel a hangja és az arca is el van torzítva, semmilyen etikai problémát nem vet fel ez az újságírói megoldás.

Mivel kényes témáról van szó, érthető, hogy a hírforrások csak nevük és arcuk megjelölése nélkül akarnak nyilatkozni, de a riport hitelessége ezzel egyáltalán nem sérült.

Kifogásolható, hogy a riporter „áltámogatókat” és „ál-lányokat” alkalmaz élőben és interneten is, de kétségtelen, hogy a nyomozást előrébb viszi ez a megoldás, az átvert alanyok jogai pedig nem sérültek.

Az objektivitás nem tartozik a riport erősségei közé: a riporter nem igazán titkolja véleményét az egész témával kapcsolatban. Nyilvánvaló, hogy egy oknyomozó újságírónak rendelkeznie kell egy határozott értékítélettel, hiszen csak így képes felismerni, mi érdemes a közlésre, de soha nem kellene személyes kommenteket megengednie magának a riport során. Ez előfordult például az egyik rejtett kamerás felvétel után, amikor narrációként a következő hangzik el: „Ilyen invitálás után nem sok randi jöhet össze neki”. Manipulálja a nézőt, ráadásul a kérdések is azt sugallják, hogy elítéli ezeket a lányokat. Helyenként olyan kérdéseket tesz fel, amelyekkel afelé tereli a lányok válaszait, amit ő szeretne bizonyítani.

Következtetéseket nem von le az újságíró a riport végén, helyette olyan ítéletet mond, amivel saját interjúalanyait alázza meg. A téma nagyon megosztó, ennek ellenére neki pártatlannak kellett volna maradnia, a riportot nem zárhatta volna a saját véleményével. Még akkor sem, ha az a nézők többségének véleményével egyezik. Alapvetően a társadalmi jelenségen kellene elgondolkozni, hogy miért fontos ennyire a luxusélet a fiatal lányoknak, akár ilyen áron is? Vagy mennyire elítélhető például az, aki így tudja törleszteni a családja adósságait?

A TV2 riporterei nyilván nem olvasták Dosztojevszkij Bűn és bűnhődését, fogalmuk sincs az abban megjelenő Szonja karakteréről. Ilyen mélységekig egy kereskedelmi televízió sosem fog leásni, amíg a felszínen ott a szenzáció. Hát ne is várjunk tőle mást…