Másodpercek alatt tumultus alakult ki. Először még úgy tűnt, hogy csak egy sor van, de az rögtön meg is duplázódott, triplázódott, majd más irányokból is megalakultak az ugyancsak dupla és tripla sorok. Fiatalok, idősek igyekeztek kihasználni a leheletnyi helyeket, amelyekkel előbbre lehetett jutni, akinek hosszabb volt a keze, a fejek felett, a testek mellett nyúltak előre, de egész testükkel nem jutottak előre, hiszen ott volt a másik, aki szintén előre törekedett és nem hátra. Mások a gyerekeket vetették be, akik a lábak között is csaknem elfértek, de a végcélhoz már ők is segítségre szorultak, de volt olyan felnőtt, aki inkább kiszorítósdi játszott a gyerekekkel, minthogy kezével megtoldja a gyerekek kezét. Megint mások a teljes bevetődéstől sem riadtak vissza, kockáztatva, hogy ünnepi ruhájukon folt esik vagy hasra esnek.
Közben a kincsek rohamosan fogytak, de a tumultus csak nem akart fogyni. Ha valaki végül eljutott a célig, akkor még ki is kellett jutnia, és ilyenkor az irigyek mindent elkövettek annak érdekében, hogy a szerencsések legalább összemaszatolják magukat.
A rohamnak csak egy kedves csengőszó vetett véget.
Mindezt történt a budapesti Royal Grand Hotel újévi koncertjén, ahol a rendezők a szünetben „csokiforrással” kedveskedtek a vendégeknek, amelybe friss és aszalt gyümölcsöket kellett pálcikákkal belemártogatni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
