Hajnali négy van december vége
azért írok hogy tudjam jól vagy-e
New York hideg de szeretem a helyet ahol élek
átadom magam este a Clinton street-i zenének
azt hallottam a mély sivatagban házat építettél
a semmiért élsz de tán némi emléket megőriztél
Jane elment egy hajfürtöddel igen
tőled kapta azt mondta nekem
amikor eltűntél azon az éjjelen
eltűntél előlem?
oly öregnek tűntél a legutolsó napon
híres kék ballonod szakadtan lógott válladon
az állomásra mentél lesni a vonatot
magad jöttél haza Lili Marleen itt hagyott
asszonyom csak fellángolás volt neked
de visszatért senkinek nem kellett
rózsával fogad között látlak
sovány tolvaj cigánynak
látom Jane már felébredt
üdvözöl téged
mit mondhatok neked testvérem gyilkosom?
mit is mondhatnék már?
talán hiányzol talán megbocsátok
boldog vagyok hogy utamba álltál
ha erre járnál Jane-ért vagy értem
ellenséged alszik szabad a szerelmem
és köszönöm hogy szeméből fájdalmát elvetted
azt hittem örökre enyém és semmit nem tettem
Jane itt van egy hajfürtöddel igen
tőled kapta azt mondta igen
amikor eltűntél azon az éjjelen
őszinte barátod Leonard Cohen
(1971)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
