GNL911

Karinthy Frigyes Sanssou tábornoka és hű szolgája, Puss is itt járhatna. Pedig messze a Csömöri út és a Filatori-gát is, de omnibuszok nem járnak, a bennszülöttek nem viselik könyökükön kinőve a Sorrentói emléket, de a „megthelt” tábla ma is azt jelenti, hogy már csak harmincan szállhatnak fel a többszörösen elterelt viszonylatokra. Feltéve, ha megtalálják a megállót és élve átjutnak a minden nap máshová felrajzolt átkelőkön. Egyetlen fix vonatkozási pont a pályaudvar homlokzata, alatti az erdélyinek mondott kürtőskalács-árussal.

Valamikor sokat utaztam innen a hős várvédők városába egy lehetetlen szerelemért. Én azóta megtaláltam a boldogságomat, ő azóta sem, mert mindig csak győzni, birtokolni akart és ebben senkivel sem osztozott.

Épül a metró, zakatolnak a gépek, lázas a munka, határidő határtalan. Csak a káosz jelen és jövőidejű. Dobozos sör 180 forint, olvasom az egyik palánkon, amely elválasztja az útvesztőnyi aluljárót a buldózerektől. Egy másikon a Greenpeace kér támogatást, és azt ígéri, hogy megváltoztatja a világot. Még van rá esélyük, mivel nem alakultak át párttá. Egy harmadik palánk mögött az ország elveszejtőinek portréja, óriásplakáton. A fejek tetszés szerint behelyettesíthetők.

Odafent hurkolódott valamikor a 44-es és a 67-es villamos sínpárja. Gyerekkoromban tudtam valamennyi budapesti villamos útvonalát, lelkesen rajzoltam a térképeket. Ezért tudtam elkalauzolni hatéves koromban Nagyanyámat Albertfalváról Rákospalotára a húgához. Először kalauz szerettem volna lenni, aztán térképész. Ebből annyi maradt, hogy ma is imádok utazni, ismeretlen helyeken sem tévedek el és a városi közlekedésben jobban szeretem a zárt pályásokat, mint a buszokat.

Odalent nyüzsögtek az első kínai árusok két és fél évtizede. Itt hirdette egy falfirka, hogy „itt basztuk a rezet két órán át…” meg hogy „ha meglátlak, nagyon meg leszel ütve”. Most a labirintus egyik szegletében valóságos éjjeli menedékhely, hosszú métereken keresztül fekszenek a rongyos gyomok, sötétbe veszve, a külvilág szemei elől jól elrejtve. Harminc éve Londonban láttam e véglényeket, aztán Aqualung is társai átkeltek a Csatornán és meg sem álltak Közép-Európa közepéig.  Itt tán még a magukat egyre inkább hatóságnak képzelő közterületesek sem háborgatják őket, sem éltünkben, sem holtukban, ők inkább a jó meleg metróbejáratnál pöffeszkednek és hatalmuk teljes tudatában méregetik az utasokat, mint megannyi potenciális bűnözőt.

Mintha gyerekkoromban nem láttam volna ennyi rosszarcú embert. Vagy csak titkolták rosszarcukat?

Egy lottózóban terepszínű ruhás kopasz férfi tolakszik, nagy vörös német juhásza póráz és szájkosár nélkül, sokkal barátságosabb, mint a gazdája. Kint az utcán nemzeti radikális jelmezű figura egy palesztin kendős szőke hölggyel – hiszem én, közelebb menve látom, hogy csupán egy fehér csipkekendőt tart fekete ruhája előtt. Ez már a paranoia kezdete. A sarkon két néma, de beszédes tekintetű fiatalember. Várnak, pontosan tudják, hogy mire, nem sietnek, az idő nekik dolgozik. A 30 évvel ezelőtti dollárnepperek gyermekei, biztosan ők is a farzsebükbe gyömöszölik a stexet, mint apáik, miközben a rendőr csak áll és félrenéz. Egykor lemezbolt volt az egyik kapualjban, szigorúan csak bakeliteket árultak, jövet-menet megkérdezte tőlem egy pofa: „Főnök, nincs valami eladó cucca?” Nem volt sem jövet, sem menet.

A túloldalon mementó-bérház megközelíthetetlenül. Egy avantgárd értelmiségi buliba voltam hivatalos, én voltam közöttük a sültrealista, egy sosemlett költőnővel plátói szerelmet vallottunk egymásnak a lépcsőházban. Akkor ettem utoljára párizsis szendvicset uborkával és pritaminnal.

Egy presszót, éttermet, sörözőt keresek tekintetemmel. Életemmel ide ültünk be első randevúnk során 11 évvel ezelőtt, itt váltottuk az első csókot, hiszen az első szemkontaktusnál eldőlt a sorsunk. Vagy még előbb. Nem emlékszem a nevére, csak a bejáratra, az utcára néző ablakra, nem tudom beazonosítani, hogy gyros-sütő, divatbolt, vagy bank lett-e belőle. A helység szelleme bennünk maradt.

Baross tér, Keleti pályaudvar és környéke, 2012 novemberében, délutáni csúcsforgalomban.