Újra egyetemista vagyok és egy szerelem-történeti kurzusra iratkozom be. Az előadóban még az előző óra diákjai szedelőzködnek, a fiatal, gyönyörű tanárnőben felismerem egykori francia osztályfőnökömet, D.-t, aki éppen egy természetvallási speckolt hirdet meg, asszisztense pedig a Parányi Énekesnő, aki a vegetárius konyha és a vágy kapcsolatairól értekezik majd.
A speckol, amely inkább tűnik közösség-alapításnak, szombaton délután indul, akkor azonban sajnos hírügynökségi ügyeletben vagyok, de főnököm, S. aki eddig legalább 4 vagy 5 cégnél volt a főnököm, biztosan elenged. Biztosan, feleli D., hiszen ő is ott lesz.
Kezdődik a következő előadás, a teremben életem különböző szakaszainak szereplői, végül két gimnáziumi osztálytársam, A. Piroska és T. Magdi mellé ülök, de hamarosan letottyan mellém lihegve egy régi egyetemi kolléga, nagyszakállú, kövér fickó, aki azért késett el, mert útközben minden gyorsétkezőbe és büfébe betért és most ezeket ecseteli. Kénytelen vagyok más helyet keresni, mert semmit sem hallok a kopasz, Don Quijote-szakállas tanár előadásából.
Új szomszédom egy gyönyörű, fekete hajú, ragyogó mosolyú fiatal nő, akiben Életemet fedezem fel. A tanár hozzánk lép és egy latin szöveg lefordítását adja nekünk házi feladatul, amelyet Életem rögtön ki is tép a kezemből, elolvassa, majd kézen fog és kivezet a térre, régi templomok romjai közé. Előzőleg hatalmas eső esett, a romok körüli területen áll a víz, a sár a füvön.
„Ha megtalálod az összes drágakövet, amelyet Úrnőd a sárba ejtett, és hiánytalanul visszaadod neki őket, örökre a Tiéd lesz!” – olvassa Életem és mindkét kezéből hullani kezdenek a csillogó kövek, megszámolni sincs idő őket.
Habozás nélkül nyúlok be két kezemmel a sárba és szedem ki valamennyit úgy, hogy kezem tiszta marad, és a köveken sem látszik semmi szenny.
Életem arcán földre szállt égi fény, egyetlen mozdulattal megszabadul minden ruhájától és magára von ott a vizes, sáros földön.
Szerelmük beteljesül. Pihegve öleljük egymást, testünk makulátlanul tiszta maradt.
Körülöttünk kimonós hölgyek állnak kört alkotva, gyertyákkal és füstölőkkel a kezükben. Jellegzetes ázsiai intonációval egy ősi zsidó dallamot énekelnek a szerelem születéséről, amelyben mint az Ószövetségben, előszámlálják a Legszebb Érzés valamennyi nemzőjét és szülőanyját, fordított sorrendben, ahol az utolsó verssor az idők kezdetéé.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
