GNL911

1.600 km-re Tahititól a Marquises-szigetcsoport a Csendes-óceán egyik legnehezebben megközelíthető és legvédettebb zónája. Egy 28 napos francia oceanográfiai expedíció most megerősitette, hogy a 13 szigetet körülvevő ökorendszerek valóban egyedülállóak a világon.

Francia Polinézia nagy részével szemben a Marquises szigetek nincsenek körülvéve korallzátonyokkal és van egy geológiailag még kevéssé megmagyarázott sajátosságuk:a szigetcsoport egy klorofill rétegben fürdik, amely kivételes sűrűségű egy olyan zónában, amely elég messze van az Egyenlítőtől. Ezért a víz sokkal gazdagabb táplálékban, aminek következtében bővelkedik hal- és cetfélékben, valamint planktonokban.

Az expedíciót megelőző időkben az ismeretek erről a zónáról csak részlegesek voltak. Most azonban felfedezték, hogy a halak 14 %-a csak itt található. Ezt az arányt csak Hawaiinál vagy a Vörös-tengernél lehet tapasztalni.

A kutatók 460 halfajtát számoltak össze, köztük 20 teljesen ismeretlent. Az egyedi fajták aránya ugyanez a szivacsoknál, rákféléknél és az algáknál.

Az expedíció keretében az új-zélandi Braveheart oceanográfiai hajó a legnehezebben elérhető zónákat, mélységeket, tengeralatti barlangokat kutatta. Ezeknek többsége eddig ismeretlen volt. Ezeket a zónákat a kevés fény és a gyenge áramlat jellemzi, ami kevés táplálékot hoz, így az itt élő lényeknek új alkalmazkodási módokat kell találniuk, mint például, a húsevést egyes szivacsfajtáknál.

Az expedícióban résztvevő Ifremer, a francia Nemzeti Tudományos Kutatóközpont (CNRS) , a a francia Természettudományi Múzeum  és a Francia Fejlesztési Kutatóintézet (IRD)  a szigetekre vonatkozóan új védelmi szabályokat dolgoznak ki és részletes dossziét állítanak össze az UNESCO számára azzal a kérelemmel, hogy a Marquises-szigeteket vegyék fel a kulturális és a természeti világörökség listájára. Az expedícióról film is készül, amelyet ősszel mutatnak be.