Szabadság
kalózok kötélhágcsója
egy harmadfél Holdra
kovakő szilánkja
Krisztus előtt hajnali négykor
viasztalan vigasz
kikötött sziréneknek
űzött gerincünk
gyógyuló lázgörbéje
Szabadság
kardélű inga napórája
egy barlang barna bújában
megtért méregfogak a megingó
Mennyek mestergerendáján
visszatérés a vadvizeken át
a békétlenség bugyraiból
Szabadság
kacsázó kavicsok kerge csobbanása
egy tengerszem könnyes íriszében
csivogó fecskefészkek
a gömbvillám-házak eresze alatt
a hamvak horizontján lyukat vágó
hegyes madárcsípések
pipacspárnákat szorongató
hétalvó rétek
Szabadság
késünkön a Nap felboncolt
szívének kicsordult vére
kettéharapott gyümölcs
piros gyöngy-nedvei fogaink falán
balkezes búcsú a betolakodó
bánat fekete ingeitől
egy dologtalan drágakő-darab
Sysiphus lezuhant sziklájából
messzikedvünk molekuláinak
türkiz tobzódása
Szabadság
évszázadokat görgető génjeink
a gerjedelem gázlójában
hibiszkuszok hívogatása
a felhevült Halálvölgy-homokon
mesévé morzsolt élet-zöld
mentalevelek bélyege ujjainkon
surranó talpunk sikamlós mezőkön
ahol bokáig ér a blues
Szabadság
ernyőt tartani
Noé bárkája fölé
egérutat mutatni a tolvaj bohócnak
egy lepkeháló ablakain át
mélységet mérni ahol a halak
ezüstje sem világít
sátrat verni a sápadt
sarki szél és a súlyos sirokkó közé
színültig merni kétkedő kíváncsisággal
a halandók hordóit
távolodni és eltűnni
a táguló Tudat tollvonásaiban
Szabadság
testünk utórezgései
a Szerelem törésvonalai mentén
vigyázó vétkeink
meztelen virág-vacsorája
tavirózsák a tündérek
víztükör-tornácán
fejvadász-tenyerünkben
levegőből zsugorított Zene
magasságos mélyrepülés
az örömök öblébe
túlvilág-tagadásunk
egy tornádó tölcsérében
Szabadság
ki elszárítja a
szószátyár szemfényvesztők
szilikon-szárnyait
ki cseppenként szórja
szanaszét
mint jótékony járványt
szeplőtelen szigorát
kinek harsonájától
halomra dőlnek
a sóhajok Herkules-oszlopai
Szabadság
ahol nem a Semmit táplálják
langy mézes-tejükkel a Danaidák
ahol meteorit-magányunk
visszakapja magzatállapotát
ahol gordon-galaxisokat függesztenek fel
a kozmosz körhintájára
ahol hátrafelé haladunk a fuldokló
Föld forgásának és néha megállunk
ahol újrasarjadnak
a kiirtott kiáltások
Szabadság
amikor végre elülnek
repülő repeszek rimánkodásai
és életre gyúrják öngyilkos ének
szétszaggatott mártírjait
Szabadság
amikor szívünk sötétkamrájában
láthatóvá válik az Ige
amikor bensőnkben hallgatózik
a Zene és titkokat fecseg
amikor a Véletlen vonóskarai
elodázzák a véget
Zene: SBB: Wolnosc' Z Nami
Pink Floyd: Ummagumma 1-3.
Schubert: V. szimfónia
Bartók: III. és VI. vonósnégyes
2005. június 10 – július 9.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
