GNL911

1.

A Férfi, aki hónapok óta állandó bizonytalanságban élt munkáját illetően, végre tudott egy kis megtakarított pénzt betenni  régóta nem táplált számlájára. Nem akart mást, csak ezt a pénzt fialtatni a szokásos módszerrel. Egy nagyon kedves, szép arcú banki tanácsadó hölgy azonban nem engedte el ennyivel: mindenáron rá akarta beszélni egy újabb, szerinte kedvező konstrukcióra, amit a Férfi nem is értett és nem is érdekelte igazán. Mikor a Nő látta, hogy reménytelen, elvégezte a szokásos műveletet, és átirányította kolléganőjéhez, aki, ha más szavakkal, de újrakezdte a Férfi meggyőzésének kísérletét, miközben orvul becsempészett neki egy új szolgáltatást, ami bár ingyenes volt, de semmi szüksége nem volt rá. A Férfi a végén már nem tudta, hogy üvöltve, vagy sírva könyörögjön a Nőnek, hogy engedje útjára. Végül agitátora megadta magát, bár búcsúzóul még hozzátette: annyi mindent el tudtam volna még mondani Önnek..

A Férfi ezután a Postára ment, hogy feladja a havi rezsit. Átnyújtotta az ablak mögött ülő fiatal Hölgynek csekkjeit, közölte, hogy készpénzzel fizet. Ekkor az ifjú Hölgy megkérdezte, hogy van-e biztosítása. Van, felelte. Felsorolt neki legalább négyfélét, mindegyikre azt felelte, van. És meg van elégedve a fizetési feltételekkel? – kérdezte. Igen – felelte a Férfi. Amikor az ifjú Hölgy megkérdezte, hogy konkrétan mennyit fizet havonta a lakás, a vagyon, és az életbiztosításáért, a Férfi ösztönösen a zsebéhez nyúlt. Legnagyobb meglepetésére egy pisztoly lapult benne.

2.

Egy ártatlanul körözött és menekülő Férfi egy lepusztult, hajdan szebb napokat látott presszóban, annak egyik homályos sarkában bujkál. Ott talál rá egy fiatal nő, aki korát tekintve akár a lánya is lehetne, és bevallja neki, hogy őt ugyanazért üldözik, amiért a Férfit, de ő is ártatlan, meneküljenek együtt. A Férfi kitalálja, hogy egy közeli töltésnél mindig szinte teljesen lelassít egy vonat, arra fel tudnak ugrani, találkozzanak egy óra múlva ott.

A Lány késik a találkozóról, már többször is elmegy a lassító vonat, amikor egyszer csak megjelenik, teljesen meztelenül. Utolsó ruháját is kénytelen volt eladni, hogy valami pénzhez jusson, amivel új életet kezdhet. A Férfi habozás nélkül ráadja az összes ruháját, amikor jön a következő vonat, felsegíti rá a Lányt, ő maga pedig elindul meztelenül egy fényes út felé. „Várj meg a végállomáson! – kiáltja a Lány után.

3.

A Férfi egy festészeti kiállításnak álcázott hittérítő szeánszba keveredik, akaratán kívül. Vannak képek, amelyek kifejezetten tetszenek neki, de a Mester, aki tárlatvezetés címén igét hirdet, éppen azok előtt áll, és a köréje sereglettek eltakarják az alkotásokat. A Férfi, mert már nem bírja a bűnös lélekről szóló prédikációt, amikor megpillantja azt a szemüveges, félénk fiatal Lányt, aki a kiállítás megnyitóján kissé esetlenül fuvolán játszott. Tekintetük találkozik és a Lány arcán olyan, hozzá nem illő kihívó mosoly jelenik meg, hogy a Férfi úgy dönt: marad. Egy ilyen ájtatos közegben különösen jól esik egy kis egészséges kárhozat.