a zuhany alól kiléptél
oly tisztán és frissen
illatoztál mint egy virág
zöldellő mezőben
lángban a világ, Mária,
üres, sötét, kegyetlen
imádom a nevetésed
elillan tőle a világ
nevetésedért élek
nem kell már nékem imádság
de a világ most visszatér
hogy…
Csendes a tenger ma este
a Doveri-öbölben
Alkonyi madarak
sikoltják egy széthullt világ szótagjait,
melyek megfejtése nélkül képtelenek vagyunk
megmagyarázni a létet,
s felemelik a végső fényt
s elszállnak vele a
horizonton túlra.
Üres ház a láthatáron
Két arc az ablaknál
elfordított fejek
Kutya ugat feszülő láncon
Pénisz lóg egy falon, mely omlani készül
felemelt kéz hat keresztbe tett ujjal
egy égnek támasztott fejre állt létra
egy repülő madár, kit sírás kerülget
két sellő énekel…
csak egy újszülött halt meg éppen sovány pókháló fejedben a sark hold bámult helyetted őrület agyadon át szesz sistereg a depressziós újra beteg őrület a féktelen düh az utcán izzik a bűzös folyótól a húspiacig őrület rejtélygyermek fagyott lábbal a télbe érek nagy…
Mikor megvallottam neki
a szerelmet mire szó nincsen
márványba és mélydombor
aranyba bújt el előlem
Mikor a húsát megragadtam
és csipőjén lebegtem
Méhe halászháló volt
gyermekajkakkal teljesen
Éppen csak félrenézett
s kiszabadult a lelkem de megfontoltam hogy kitárjam
átlátható…
Eljöttél hozzám
özvegyi ruhádban.
Kit gyászolsz, kérdezem,
s így felelsz: „A férfit, ki voltál,
a férfit ki voltál, mielőtt
beléd szerettem.”
Emlékszem rá
Nem egy szigeten él-e
a Földközi-tengeren,
hogy Isten intésére
a sötétbe lépjen?
ha átsétálsz a kerten
hátra kell nézned
bocsánatot kérek
az egyenes keskeny útra térj
ha Jézussal sétálsz
megmenti lelkedet
ha az ördögöt őrzöd
a gödörben mélyen lent
tüzet okád és harag
ég kezében
de nem kell félned
ha Jézus kezét fogod
a Sátán el nem érhet
ha dörögnek a…
Várlak hol minden út összefut egy város közepén kutatlak, hol elsüllyed a vágy az óceánok mélyén Várlak, átlépek a csenden mozdulatlan igazat lelek egy sarkig tárt ablakban halálodat játszod egy árnyképben de bölcsebb nem leszel a gyilkosok négy sorban állnak rajtad táncolnak hideg acéllal…
bátorságot adj nekem
- immár vén vagyok -
hogy köszönthessem
a bajt s a fagyot.
bátorságot adj nekem
az éjben
hogy terhemet
elviseljem
bátorságot adj nekem
az időben
midőn a kín
kúszik fel bennem
bátorságot adj nekem
hogyha majd hívnak
a halál jöttében
barátot…
szeretem a testem amikor testeddel van
mintha új lenne
jobbak az izmok több az ideg
szeretem a tested szeretem amit tesz
s ahogyan szeretem érezni
gerinced csontjaid
a reszkető szilárd-lágyságot
mit újra meg újra meg újra
csókolok
szeretem csókolni ez-azodat
simogatni villámlő sűrű…
