Néhány hónapja láttam legutóbb Konrád Györgyöt – kiváló francia kollégáját, Bernard-Henri Lévyt látta vendégül egy budapesti felolvasóesten - és Édesapám jutott róla eszembe.
Nemcsak azért, mert két hét különbséggel egyidősek, mindketten megszenvedték, de túlélték a vészkorszakot, ráadásul ugyanarra az egyetemre jártak, és bár egészen más életpályát futottak be, mindketten a világra nyitott, több nyelven beszélő européerek, akik 80-on túl is, bár testük megöregedett, megőrizték szellemüket, nemes bölcsességüket és humorukat is. Még akkor is, ha mindketten tele vannak csalódással, ami az ország elmúlt 30 évének útját illeti. Mindketten a maguk módján nyomot hagyott életművet mondhatnak magukénak, Édesapám diplomataként, Konrád György íróként, gondolkodóként. Talán neki volt könnyebb, mert nem kötötték protokollok, sokszor felesleges társadalmi érintkezési szabályok. Ebből (is) eredendően Édesapámból mindig a mértékletesség, a visszafogottság áradt, el nem tudtam volna képzelni, hogy elszívjak vele egy jointot, ahogy Konráddal sem sikerült, ő mindig monogám maradt, szemben író kortársával, és sokáig fiával. De mindketten elmondhatják, hogy soha nem engedtek erkölcsi elveikből, a tisztesség, az igazság akkor is mindennapi kenyerük maradt, amikor éppen nem volt divat.
És mostanában mindketten sokan tekintenek vissza több mint nyolc évtizedük egy-egy emlékezetes pillanatára, és nem félnek az elmúlásról sem beszélni.
Ezek a gondolatok jártak eszemben, amikor nyolc hónap után sikerült kiolvasnom Konrád György Öreg erdő – Ásatás 2. című, több mint 500 oldalas könyvét, ezt a térben és időben egyaránt mozaikszerű memoárkötetet. Olyan könyv ez, amit nem is szabad egy lendülettel végigolvasni, hiszen a félezer történet, elmélkedés mind önmagában kerek egész, amit élvezni, megérteni és végiggondolni kell. Éppen ezért nem is bánom, hogy mostanában kevés a szabad olvasásra szánt időm.
Öreg fát nem lehet átültetni – tartja a mondás, öreg erdőt nyilván még kevésbé. Konrád György életében az átültetés szónak nincsen értelme, hiszen sokszor kellett újra gyökeret vernie – nem egyszer kényszerűségből tragikus, mégis végsősoron szerencsés gyerekkorától a „másképp gondolkodás” (úristen, milyen ostoba kifejezés) okozta, inkább javára váló száműzetésekig. Viszont egy ilyen öreg erdőben minden megvan, ami a természetes: a születés, a halál, a fény, az árnyék, a küzdelem a létért, és rengeteg apró, láthatatlan titok a fák odvában, kérgében, a Föld mélyébe nyúló gyökerekben, az avarban. Ezek úgy bukkannak fel egy erdőben járó előtt, mint ahogy az íróban az emlékek – spontánul, alig-alig rendezve, az öregség igenis létező örömeitől a kelet-európai történelmi-politikai kabaréig, a szerelmektől a test és a lélek gyönyöreiig, a barátok és ellenségek, a szellemi élmények felidézésétől egy jobb sorsra érdemes ország feletti aggodalmakig és a skatulyátlan Isten kereséséig.
Akárcsak az első kötet, a Falevelek szélben, ez a vastag, nehéz könyv is olyan, hogy bárhol üti fel az ember, talán benne valamit, ami róla szól, ami őt inti, bátorítja, vigasztalja. Talán azért, mert, bár élnek még a szüleim, én is abba a korba értem, amikor már el lehet menni, a most a Távozóban című írásából idézek:
„Hiába nézel mások arcába, nem néznek vissza. Kicsengettek, már nem kíváncsi rád senki, érts meg végre, hogy elénekelted a nótáidat, eltáncoltad a táncaidat, papa….Ne próbáld lekötni a társaság figyelmét azzal, hogy te már mit nem kívánsz, és mit nem tudsz. Mindannak, amivel előhozakodsz, már nincsen felfogható értelme senki számára. Eltúloztad a szerepedet, belebújtál, de nem tudtad magad idejében visszavonni belőle. Igen, tanár úr, már nem morzsolsz a pipádba lucidogén szereket….Nem kifogás, hogy áldásosztó papi származásodnál fogva nem szabad temetőbe menned. Most az egyszer, saját szertartásodra, szabad.”
De azért ne siessen. Se ő, se Édesapám. Őrizze őket még őket az Örökkévaló – még ha az Öregem nem is hisz benne – amíg önmaguk tudnak lenni.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.