Soknemzetiségű barátainkkal városnézésre indulunk Budapesten. Meglátják a Lánchíd-alagutat, és szeretnének keresztül gyalogolni rajta. Óva intem őket ettől, hiszen itt a szmog szinte elviselhetetlen, de nem törődnek vele, mondván, a kőboltozat remekül visszaveri a hangot. És énekelve, táncolva indulnak el, nincs más hátra, mint követni kell őket. Amint mi is átvesszük az ő vidám játékukat, úgy érezzük, mintha megszűnne a zaj, a benzingőz. És ...