GNL911

Idegen hatalmak szállták meg a Nautilust. Nemo kapitányt és megmaradt hűséges embereit elfogták, de úgy döntöttek, hogy megkegyelmeznek nekik, mert mindaz, amit az óceánok felfedezéséért és megóvásáért tettek, többet nyomot a latba, mint az elsüllyesztett hajók áldozatai. Az idegen hatalmak támadása idején a Nautilus már félig elsüllyedt, Nemo kapitány és megmaradt hűséges emberei a tengeralattjáró falai között is a vízben éltek. Ebben az állapotban kellett volna tovább élniük az idők végezetéig. Nemo kapitány azonban titokban megőrizte a Nautilus rettegett vágósarkantyúját és egy őrségváltást kihasználva végzetes és végleges sebet ejtett mesterművén, örök hullámsírba küldve a Nautilust, önmagát, megmaradt hűséges embereit és az idegen hatalmakat.

Alter Ego (a továbbiakban csak AE) találkozóra indult a hírneves professzorral, hogy párhuzamot vonjanak a világot behálózó, egyre durvuló mozgalom és a Csillagév között, amelynek mindketten elismert szakértői voltak. Előzőleg Egyetlenével még egy nagy békés sétát tettek kedvenc szigetükön, és miután az Asszony is dolgozni indult, megbeszélték, hogy a legszebb színház melletti kávézóban találkoznak. AE és a professzor hosszasan beszélgettek, mint régi kollégák egy lenyűgöző könyvtárszobában, de  az interjúnak induló párbeszéd hamarosan parázs vitává alakult. A professzor végül azt javasolta, hogy menjenek ki a főútra, ahol éppen az egy ilyen tüntetés zajlott, és ott, az események középpontjában találják meg kérdéseikre a választ. Szavaikat azonban hamarosan elnyomta a zaj, és folyton közéjük állt egy erőszakos lány, aki mindenáron alá akart íratni velük egy-egy belépési nyilatkozatot valami homályos szervezetbe, olyan emberek közé, ahol mindenki más, mint a többi, mert ők akár a mozgalom arcai is lehetnének. A professzor jobbnak látta visszavonulni lenyűgöző könyvtárszobájába, AE viszont nem hagyta annyiban a dolgot, hanem szócsatára hívta a tüntetés hangadóit, mintha csak a Csillagévben lenne. A legszebb színház melletti kávézóban kötöttek ki, de a fórum hamarosan eldurvult, mert az egyik tüntető megalkuvással, gyávasággal vádolta AE-t, aki szerinte csak egy biztonságos burokból mert lelkesedni a forradalomért. Szó szót követett, végül AE ütötte meg először a tüntetőt. A fiatalember agya elborult, berontott a legszebb színház melletti kávéház raktárába, ahol a mennyezetről leszakított két vasrudat, és egyiket AE-nek dobta, hogy itt és most verekedjenek meg. AE nem volt rest, azonnal ütött és a tüntető vérző fejjel terült el, de ez sem volt neki elég. Elragadott a kávéház vendégei közül egy kisgyereket, és pajzsként maga elé tartva próbálta bevinni a végzetes csapást AE-nek. A kisgyerek azonban kitépte magát túszejtője karjaiból, aki feldühödött ellenfelétől megkapta azt, amit neki szánt. AE eldobta a vasdorongot, de olyan iszonyúan remegett, hogy a tüntető társai nem mertek a közelébe menni. Pillanatnyi zavarukat kihasználva rohant ki a legszebb színház melletti kávéházból, mert meglátta közeledni Egyetlenét, aki az egész összecsapásról semmit sem tudott. AE villámgyorsan belekarolt az Asszonyba és elvonszolta egészen a professzor könyvtáráig. Az öregúr, mintha mi sem történt volna, halál nyugalommal, másfél órás előadásban összegezte a témát. AE és Egyetlene ezzel az élménnyel érkeztek haza édes otthonukba. A férfi csak ekkor vette észre, hogy riportermagnójából szinte csak a keret maradt meg, de a végtelenített szalag még mindig forog, és a professzor szavai és a tüntetők kiáltozásai egy rég nem hallott ősmetál zenekar koncertfelvételének hátteréből szólnak.

A lány csak az alkalomra várt, hogy viszontláthassa legkedvesebb tanárát, aki nemcsak konzulense volt a tudományos diákkörtől a doktori vizsgáig, hanem a legmegbízhatóbb barátja is, akinek bármikor kiönthette a lelkét, mert tudta, hogy sosem él vele vissza. Bár a tanár valamennyi tanítványát tegezte, ő volt az egyetlen, aki ragaszkodott a magázódáshoz, ez volt az ő titkos jelük különleges kapcsolatukra, de soha nem léptek túl az udvariassági kézfogásokon. Aztán mindennek vége lett, messzire kerültek egymástól, de a lányban nem múló nyomot hagyott találkozásuk. Amikor megtudta, hogy a közelükben római kori vízvezetékeket találtak, és az eredetibe építik be a legmodernebb hálózatot, és ebben testvére is részt vesz, meghívta az ókorért bolonduló tanárt, hogy nézzék meg együtt ezt a ritka leletet. Ez volt az első eset, hogy a tanár átlépte a lány küszöbét, soha nem hitte, hogy erre valaha sor kerülhet. És amikor hosszú évek után újra egymás szemébe néztek, mindketten úgy érezték: most, azonnal el kell mondaniuk azt, amit soha nem mertek. De a tanár tekintete inkább a lány csodálatos könyvtárának polcaira menekült, és a lány is néma maradt. Így álltak néhány percig örömben és szorongásban, majd a lány felvette kabátját és elindultak az ásatásokhoz.

Az ellenállhatatlan szépségű cselszövő lady, miután halálosnak látszó sebbel visszatért éjszakai útonállói kalandjából és orgazmussá algoritmizálta önszeretetének indexét, behatolt öregedni képtelen rajongója pillanatnyi magányszférájába és elcsábította őt. A férfi gyönyörrel vegyült csalódást érzett, mert mindig vágyott olyan nőkre, akiket egyszerre kellett imádni és gyűlölni, de most, hogy álmában beteljesült egy álma, nem tudta megmondani, hogy melyik érzés vált benne erősebbé az ellenállhatatlan szépségű cselszövő lady iránt. A hölgy azonban, akibe súlyos sebe ellenére egyre jobban visszatért az erő, láthatóan nem kívánta őt örökre elhagyni. Mielőtt eltűnt az embertelenül szirénázó nagyvárosi hajnalban, egy névjegyet nyújtott át imádójának, amelyen a hegytetőről letekintő lámpás próféta négy szimbóluma alatt egy elmosódott telefonszám állt. A férfi, hogy rögtön éljen is a lehetőséggel, azonnal hívta a számot, amely azonban tartósan foglaltat jelzett. Akkor jött rá, hogy az ellenállhatatlan szépségű cselszövő lady az ő saját számát adta meg, hogy így szabaduljanak meg örökre egymástól.

AE  úszni indult, bár elég hűvösnek tűnt az idő, és a járványpánik miatt még mindig zárva tartottak a fedett uszodák. Mégis nekivágott, mert Egyetlene annyit dicsérte legutóbbi wellness-napja után, azt mondta, hogy nemcsak árad belőle jó forma, hanem még a testének illata is más lett. Nem volt messze az uszoda, felpakolt és elindult a villamoshoz, alig egy megállót kellett volna megtennie, de erejét inkább az úszásra tartogatta. Csakhogy amint leszállt, a megállóban szembetalálkozott egy nővel. Mindketten tudták, hogy már találkoztak, de ezen kívül egyikük sem emlékezett semmire. A nő átölelte AE-t, majd kézen fogta és szó nélkül elindult vele éppen az uszodával ellenkező irányba, a közeli régi négyemeletes házak egyikébe. Amikor beértek, a nő a lehető legelbűvölőbb módon tudatta vele, hogy a következő 12 órában az ő hűséges parancsteljesítője lesz, de semmitől sem kell félnie, élvezni fogja azt a cirkuszt, ami őt nap mint nap körülveszi. AE szinte pillanatok alatt elveszett a forgatagban, amelyben egy másodpercre sem szűnt meg a zaj, híradások, háborús riportok, egymást túlharsogó koncertek hangjai vették körül. Mintha feltűnt volna M., a megfáradt bulvárújságíró, amint csuromvizesen öleli az ittasan felszabadult divát, a vetélytársa ugratásáért életével fizető kötéltáncos vagy T., a tűzvonalak tudósítója, néhány kivénhedt rock-sztár, akik már dalaik szövegére sem emlékeztek, de AE egy régi kollégája is, aki a cárné gyóntatójára emlékeztetett, és éppen haragban voltak egy ostoba félreértés miatt. A szelídnek látszó domina láthatóan valami brutális légyottra készült, de mellőzött bőrruhát, tűsarkú csizmát és  minden elcsépelt kelléket. Ő azzal akarta alárendeltté tenni AE-t, hogy minél nagyobb káoszban, minél nagyobb közönség előtt tegye őt magáévá, de amikor már éppen megágyazott és a férfit vetkőztetni kezdte volna, rájött, hogy az őrület még nem érte el tetőfokát, és folyton előlről kezdett minden előkészületet. AE bármikor elszökhetett volna, de azt sem tudta, merre van a kijárat, bármerre indult, újabb és újabb szobák nyíltak fel, szupermarketbe telepített szükségkórházaktól ósdi padokkal telezsúfolt osztálytermekig, amelyekben egyszerre játszottak kosárlabda- és amerikaifutball-meccseket, miközben a sarkokban néhányan senkitől sem zavartatva fallabdáztak. Végül a nő rátalált AE-ra és visszavonszolta őt oda, ahol végre megvetette a bűn melegágyát. Ekkor azonban a férfi megpillantott egy fénycsíkot, ami csakis kívülről jöhetett: a lemenő nap sugara volt. Ez olyan erőt adott neki, hogy rabtartója sem tudta őt visszaparancsolni magához. Éppen kijutott a rémületes épületből, amikor a nap lebukott az uszoda mögött. AE elindult, hogy teljesítse reggeli ígéretét, bár tudatából volt, hogy a víz már jéghideg lesz.

A Másodszülött Fiú végtelenített sínpárra állította apja és saját gyermekkora összes favillamosát, trolibuszát, LEGO-ból készült és keskeny vágányú villanyvonatát, befogta eléjük marcona külsejű, ám jámbor kutyáját, majd egy fekete esernyővel az udvarnak háttal levetette magát az ötödik emeleti erkély párkányáról és széles mosollyal sértetlenül földet ért.

AE az utolsó fordulóban bukott el egy popzenei vetélkedőt, mert az Express együttest jelölte meg a Foxi Maxi matróz lett című sláger előadójának. Meg volt győződve igazáról és arra gyanakodott, hogy eleve ki akarták zárni, nehogy a zsűrit az iránta való elfogultsággal vádolják, de Egyetlene felvilágosította, hogy valóban tévedett, mert a dalt az Atlantisz játszotta, ugyanazok, akik a Drága bakter úrról híresültek el.

És az öreg Nőbolondnak gyönyörűséges halála volt, amikor a szívén akarta felmelengetni utolsó szeretője jégcsapnál is vacogtatóbb lábait. Pedig ha elment szaunába, gőzfürdőbe, utána mindig jégkásával dörzsölte le a mellkasát, és kamaszkorában, amikor messzi Északon élt, szívesen fürdették egymást barátnőivel a hóban és meggyőződése volt, hogy ő képes lenne feltörni Andersen Hókirálynőjének páncélját is. Porából kisarjadt a 21. század legszélesebb kendermezeje, amelyet kényszerbesorozott újoncok ültettek be szigorú parancs szerinti alakzatban, mert elöljáróik nem tudták, hogy a fűnek megtiltani nem lehet, hogy szabadon nőjön, és elszívják, mielőtt rálépnek.