Befejezte imádságát macskájával az ölében. Megetette a macskát, majd kiengedte őt a holdfénybe és elrejtőzött Ábrahám oldalaiban. Mint egy frissen körülmetélt, elbújt, várt a gyógyulásban bízva. Női arcok jelentek meg előtte, bemutatkoztak, összefűzve külsejüket jellemükkel, szépségüket kedvességükkel. Sok család is felkereste, megmutatták neki azt a sok széket, amelyet elfoglalhat.
„Hogy mondjam meg nekik kedvesen? – felelte – Bár szeretem a társaságukat, mindezek az útmutatások feleslegesek. Mindig azt a nőt választom, aki magával ragad és mindig a magányosság családja mellé ülök le.”
Látogatói sok bátorító szó után távoztak, és ő még mélyebbre rejtőzött. Arra kérte a szívét, hogy keresse meg az irgalom forrását, majd egy milliméterrel közelebb lépett a béke kocsmájának árnyékához.
Macskája visszatért a holdfényből, finoman az ölébe szökkent, és várta, míg befejezi az imádságot.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
