Göbölyös N. László irodalmi alkotásai, esszéi, publicisztikai írásai

2020. március 31. 04:16 - Göbölyös N. László

Naplóféle 20/3/2 – Elmeél 102.

90520496_881446288951380_1097519329886339072_n.jpg

Az országos karantén első igazi napján sokkal tisztább volt a levegő a városban. Egy velencei híradás szerint végre látszott a víz is a lagunák között túl az olajfoltokon. Lehet, hogy mégis megmenekül a Föld? – tette fel a kérdést Életem.

Ugyanezen a napon a nemzetvezető elrendelte csoportos fertőzésünket. És amilyen engedelmesek vagyunk, csoportosan fogunk megfertőződni.

Minden erőmmel harcolok az általános pánikszindróma ellen, és közben mások pánikjába betegszem bele.

Billy Wilder örökbecsű Szenzációja ma is érvényesen mutatja be a bulvársajtó gátlástalanságát, amelyet az igazság bajnokának álcáznak. De egy kicsit magamra ismertem Hildy Johnsonban, akiből a döntő pillanatban még mindig kibújik a szakmai kíváncsiság és büszkeség. Csak félek, hogy ez már nem sokáig lesz rám érvényes.

Nem egészen három hónappal az első koronavírus-megbetegedés után bejelentették, hogy amerikai orvosok embereken tesztelik az ellene kifejlesztett oltást. A tudomány és a technika elképesztő módon szárnyal. Csakhogy a SARS-os WHO-bukta óta az ember már él a gyanúperrel. Meg a Vírus-típusú filmek sem a semmiből születnek. És ott is láttuk, hogy néhány ezer, akár néhány tízezer halott ide vagy oda, nem számít….

Ebben a szétesett világban a legjobban Unokám hiányzik, pedig az ő korában minden hétnek jelentősége van, ahogy fejlődik és nyiladozik az értelme. A második helyen az olasz bajnoki meccsek állnak…

Lehet-e bűntudatunk, ha idős szeretteink közül, akikkel érintkezünk, valaki megbetegszik? Hiszen bármennyire óvjuk őket, elég, ha felhozzák az újságot a levélládából, vagy átveszik a nyugdíjat a postástól, vagy az a vírushordozó, aki a boltban az élelmiszert csomagolta nekik. Akkor tetten érhetjük-e azt, aki megfertőzte a másikat?

Helyzetjelentés a Pacsirtamező utcából a tavasz első napján, amikor hirtelen 15 fokot esett a hőmérséklet, Édesanyám 89 éves lett és a regisztrált fertőzöttek száma meghaladta a 100-at. Szombati tömeg a SPAR-ban, a lisztpolc üres, cukrot senki nem visz, olajat sem, és ami a legérdekesebb: az előre csomagolt húsoknál polcszámra rakják ki a "rövid lejáratúakat", mert nem fogynak. Gyümölcs, zöldség, tejtermék bőven, kenyér is. (Saját helybeni pékségük van). WC-papírban a nagy csomagok tűntek el. Viszont a vele szemben lévő vietnami vegyesboltban külön egy nagy stócban állnak a 16-os, 24-es kiszerelésűek. Ugyanitt különböző maszkokat is árulnak. Ja, és a SPAR-dolgozók egyikén sincs maszk, kesztyű is csak némelyiken, ellenben a vietnamiakon mindegyiken.

Másnap tettünk egy nagy maszkos sétát Életemmel egészen a Kolosy térig. Csak néhány házhoz szállítós étterem és kebabos volt nyitva, no meg az Evezős söröző, minden korlátozás nélkül. A kocsmák halnak meg utoljára. Néhányan maszkban sétáltattak kutyát, mások maszk nélkül köhögtek bele a levegőbe.

Hogy vagytok a konténerben? – kérdezte Apám, aki néhány hét múlva lesz 87 éves.  Igaza van. Nem vagyunk hajlandó elveszíteni a humorunkat, nem vagyunk hajlandók félni, még kevésbé hagyjuk, hogy mások megfélemlítsenek bennünket. És nem vagyok hajlandó bűntudatot érezni azért, mert a cselekvési és a gondolati szabadság mindennél fontosabb számomra. Nem cserélem le közösségi portrémat maszkosra, nem csatlakozom semmilyen kettős keresztes mozgalomhoz. Igazi próbatétele lesz viszont a családoknak, a párkapcsolatoknak…

Montrealban Leonard Cohent énekelnek az erkélyekről. Olaszországban már hetek óta folyik a balkon-dalolás. Vajon lesz-e egy dal, amely összefogja a budapestieket? Én választottam…

Láttunk egy amerikai filmet, amelyben a jóság, az önzetlenség képes legyőzni a pénzsóvárságot, és amikor úgy tűnik, mégis veszítenek, egy nagyváros közössége fog össze értük. Persze, ha jól figyelünk, a hajléktalannak álcázott oknyomozó riportert Angelnek hívják, tehát a filmesek is jól tudják, hogy ilyen a világon nincsen..

De hová tűnt köztársasági elnökünk? Damon Hillt keresi.

A szájmaszk szexi. Most fedeztem fel, hogy kedvenc gyógyszerésznőmnek milyen különös zöldesbarna szeme van, hogy a száját eltakarja. (Azt hiszem jobb, ha meghúzom magamat…).

„Erőszakos az, aki önmagát szolgálja – és ebben lehet a legnagyobbat bukni” – írja Müller Péter a Jóskönyvben.

Anyámat idegesíti, hogy folyton azt olvassa az újságban: „Mostantól más lesz a világ”. Persze, ezt nyomták 9/11 után is, mégsem lett más. Pedig nem csupán a koronavírus miatt kellene, hogy más legyen a világ, hogy másképpen gondolkozzunk, mert aztán előbb-utóbb felfal bennünket a saját önzésünk, harácsolásunk és az a hamis tudat, hogy erősebbek vagyunk a természetnél.

Nagyanyám, aki az első világháborúban özvegyült meg először, gyakran énekelt nekem korabeli dalokat. Például azt, hogy a „Petár, a muszka cár, háborúsdit játszik, benne, benne, benn maradt a szószban, csak a füle látszik. Piszkáld ki, piszkáld ki, piszkáld ki belőle, nem piszkálom, egye meg a fene, hadd maradjon benne.”  Tőle hallottam azt is, hogy „Valahol a Volga mentén”, de azt legjobban Nick Cave-tól szeretem, és most nem aktuális…Bár a karneválnak tényleg vége van..

Az a faházas kocsma, amelynek tulajdonosa és fő pultosa harminc éve ugyanaz ragyogóan kék szemű hölgy, szintén bezárt a helyzet miatt. Ellenben a vele szemben lévő különleges fagylaltozó éppen a kijárási korlátozás előtti napon tette ki a nagy karton fagyitölcsér-emblémát az út szélére.

Egy 85 éves házbeli idős hölgy, akit csak Dédiként emlegetünk, mivel négy dédunokája van, szokásos bedauerolt frizurájával, széles mosollyal üdvözöl a liftben és láthatóan megmosolyogja a maszkomat. „Éltünk át már ennél sokkal rosszabbat is” – mondja, ő csak tudja. Szüleim nemzedéke. Valahol meg is értem, hogy nem csinálnak nagy ügyet egy ilyen járványból. Aki beleszületett a Horthy-érába, átélte a II.világháborút, a Rákosi-korszakot, 56-ot, a Kádár-rendszert, a rendszerváltásnak nevezett kuplerájt, és az azt követő 30 évet, azt aligha rendítheti meg egy jött-ment vírus, meg a nyomában kitört hisztéria.

200303-a-tc012-005.JPG

Bár a 21. század nem az izmusokról szól, lehet, hogy vírusunk új művészeti irányzatot szül, annyiféleképpen ábrázolják nap mint nap.

A kijárási korlátozás „egészségügyi séta” kitételéről az egyszeri munkaszolgálatos jut eszembe, aki Ukrajnából elindult egy vödörrel és mindenkinek azt mondta, hogy vízért megy és csak Szolnokon vette észre egy csendőr, hogy a vödör lyukas. No és persze Fernandel meg az ő Marguerite nevű tehene…

Korona-koromat tekintve határeset vagyok – de nem borderline. Mint ahogy egész életemben kicsúsztam minden skatulyából…

Akinek pedig végképp szabadság-hiánya van - ajánlja a La Stampa - nézze meg újra az Easy Ridert.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://elmehunyor.blog.hu/api/trackback/id/tr2615565774

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Göbölyös N. László irodalmi alkotásai, esszéi, publicisztikai írásai