1.
Felhúrozott felhők
halálugrásra váró
vízcseppek visszhangja
a legszebb férfikor kútjából
sós gyöngyszemek könnyei
a hajnal érfalán
2.
tenyerünk medréből
itatjuk a megszelídített
szabadságot
3.
időt szakít magának
rohanásunkból
a csend melódiája
4.
kék fodrok tükrében
ismer magára
rejtett énünk
horizontok túlpartjain enyhíti
éhét a sirályléptű
emlékezet
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.