szerettelek reggel, mély, forró csókjainkat,
álmos arany viharként párnán nyugvó hajadat
kik előttünk szerettek, tudom, sokan voltak,
városban erdőben, mint te meg én, mosolyogtak
de most elválunk utunk kétfelé halad
szomorú szelíden néz a szemed
hé, így búcsúzni nem szabad
nem keresek…