GNL911

Dame Maggie-t kísérgetem a római Magyar Akadémia épületében, megmutatom neki a könyvtárat, ahol életem első munkáját végeztem, az emeletet, ahol a papi szeminárium működik, az udvart a csodakúttal és végül felmegyünk Borromini loggiájára teázni. Közben még udvarolok is a hosszú, de modern ruhát viselő elegáns, tartózkodó angol hölgynek, pedig korosztályából igazából Dame Judy lenne inkább az én esetem.

Háziorvosom megüzeni, hogy új helyen, a Moszkva tér mögött rendel. Elindulok hozzá gyógyszert felíratni, de a Margit körút egész környékét feltúrták, és minden mellékutcájában, ami a Dunáig megy, egy mély alagút körvonalazódik. Minden útból egy híd fog kinőni – mondja nekem egy építőmunkás, de arra a kérdésemre, hogy minek 50 méterenként egy új híd, csak a vállát vonogatja. A villamos egyszer csak megáll, alatta mélyedés, amelynek aljára egy kavicsdombon lehet leereszkedni. Teljesen elveszítem az irányérzékemet, elindulok arra, amerre a Moszkva teret sejtem. Ismeretlen környékre keveredem, az egyik sarkon a HOLOKAUSZT UTCA  táblát fedezem fel. Az utca egy ház udvarába torkollik be, ahol csak sötét lakások vannak, és nem találom a kivezető utat.

Jeruzsálembe megyünk, végre sikerül annyi év vágyakozás után eljutni. Vezetőnk azonban folyamatosan óvóhelyet keres a terroristák ellen, amelynek kódja egy kisgyerek fotója, háttérben a Nyugati Fallal. Kérem tőle, hogy nyomtassa ki nekem ezt a fotót, hogy emlékül eltegyem, de nem hajlandó rá, mert akkor ezt a képet soha többé nem lehet kódként használni. Én viszont erősködöm, hogy teljesen felesleges óvóhelyet keresni, le kellene már szokni erről a folyamatos rettegésről, mert ha egy nép állandóan harckészültségben van, végül saját lelkét mérgezi meg vele. Végül sikerül meggyőznöm, hogy odaadja a képet, és be is ragasztom a naplónkba, ott azonban rögtön elhalványul.

Egy autóbuszt keresünk, amelyen elhagytam egy dobozt, és sürgősen meg kell találnom, mert már a tartalmára sem emlékszem. Közben eljutok a Zeneakadémia közelébe, ahol a téren rehabilitációs programot csinálnak mozgáskoordinációs betegeknek. Életem is a gyógyítók egyike, őrá bízták Lady B., aki több mint 20 éve küzd a Parkinson-kórral. Életem tanítja meg újra járni és mire odaérnek hozzám, Lady B. már egészen jól jár, arcán a régi, igazi angol mosoly, felém nyújtja a kezét és akkor veszem észre, hogy a vállamra vetve ott lóg az ő szopránszaxofonja…

Új változatban forgatják a Rómeó és Júliát és engem kérnek fel az operatőri munkára. Bár inkább eljátszottam volna kedvenc Shakespeare-hősömet, Mercutiot, vállalom, mert legalább benne lehetek. Azt a jelenetet vesszük fel, amikor Rómeó értesül Júlia haláláról és hazavágtat Veronába. A mi Rómeónk az Árpád Fejedelem útján vágtat végig, nekem pedig a Szentendrei HÉV ablakából kell filmeznem, miközben Rómeó lova gyorsabb, mint a szerelvény. Mégis úgy érzem, hogy jól sikerült a felvétel, annak ellenére, hogy a hátam mögött valaki az okostelefonjáról valami hibrid zenét bőget, amelyben keveredik egy klasszikus western-zene, a Walkűrök Lovaglása és az Operaház fantomja, kissé Pink Floyd-osítva, elvégre a főtémát onnan lopta ALW. Másnap a vágószobában elszörnyedve tapasztalom, hogy ez a zene festi alá Rómeó vágtatására. A rendező ekkor világosít fel, hogy a producer csempészte mögém a zenélő telefonos fickót, de nem árulták el nekem, mert biztosak voltak abban, hogy úgysem fogadnám el. Így viszont már benne van a kész jelenetben, és semmit sem tehetek ellene…

Állásinterjúra megyek, de elkések, mert egy gyalogos átkelőn a kikapcsolt lámpa miatt képtelen vagyok átmenni. Egy házaspár fogad, a férfi előbb leordítja a fejemet, hogy miért vagyok ilyen tehetetlen, aztán közli, hogy fel vagyok véve, nem is érdekli őket még az önéletrajzom és a motivációs levelem sem. Az asszony megnyugtat, hogy nálam alkalmasabbat nem is találhattak volna. Csupán arról nem esik szó, hogy mi a munkám, de hamarosan kiderül, hogy a termékügynökösködéstől a konyhai munkán át az autószerelésig mindent elvárnak tőlem. Az egyik nap éppen a házuk úszómedencéjének a peremcsempéit javítgatom, amikor megjelenik az asszony egy alig-fürdőruhában, beveti magát a vízbe és rám parancsol, hogy ugorjak utána. Gyorsan odaúszom hozzá, ő pedig félreérthetetlenül átkarolja a nyakamat és a fülembe súgja, hogy még nem adták át nekem a teljes munkaköri leírásomat…

Egy rettentően rossz régi filmet nézünk, amelyben Elvis is szerepel, de csak epizodistaként. Közben kitör a vihar, csapkodja a nyitott ablakot. Be akarjuk csukni, de a kezünk között esik szét az ablakkeret, amelybe két üveget is illesztettek be és az egy üveg kizuhan az udvarra. Még szerencse, hogy senki nem sérül meg tőle. Sürgősséggel hívunk egy üvegest, tekintettel arra, hogy tél van, erre maga Elvis jelenik meg, két bunkó rajongója kíséretében, és ahelyett, hogy az üveggel foglalkozna, a Love Me Tendert kezdi énekelni hamisan és magyarul…