már elfeledték a katedrális-fák
fehér palástjukat
már elhagyták kesernyés
méz-ízüket a bodza-korongok
már rojtos szőnyeggé szövődnek
az akác szirmai
és jázminoknak hazudják magukat
sétányunk kócos bokrai
és napkitörést mímelnek pulzálva
a pünkösdi rózsák
de még hőforrás fakad sötétlő íriszed
rejtelmes kelyhében
mikor egy-öröklétbe ringat
pipacsmező-ágyunk
(2018. május 21)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://elmehunyor.blog.hu/api/trackback/id/tr9713990700
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
