GNL911

Egy erdő közepén álló városban élünk, de lejárt itt az időnk, tovább kell mennünk. Nem messze innen van egy még ennél is kisebb település, ahonnan a repülőgépünk indul. Rozzant autóbuszon érkezünk ide összes csomagunkkal, úgy jövünk el előző lakhelyünkről, hogy minden adósságot, köztük lakbérünket, magunk mögött hagytuk. Mivel a gép felszállásáig még legalább fél napunk van, a repülőtér melletti motelben veszünk ki egy szobát, a csomagokat pedig kint hagyjuk az egyik kifutó pályán, mondván, itt olyan becsületes emberek laknak, hogy úgysem veszik el semmi.

Eltelik néhány óra, és közlik, hogy a gép a kedvezőtlen időjárási viszonyok miatt nem indul, még legalább egy napot várnunk kell. De ne aggódjunk, mert hamarosan indul egy nagy buli, amelyen minket is szívesen látnak. A buli valóban elindul, de nem áll másból, mint színes lampionok felhúzásából és néhány süteményes sátor felállításában, miközben egy altatónak is beillő zene szól az éjszakának is beillő téli nappalban. Innen sürgősen el kell mennünk, mielőtt megöl minket az unalom. De hová menjünk? A rozzant buszok visszafelé nem mennek, áll a reptér mellett néhány vacak taxi, horribilis tarifával. Végül megérkezik egy férfi, látja tétovázásunkat, és felajánlja, hogy visszavisz bennünket ingyen a városba, ott most hatalmas mulatság van Mire felocsúdunk, már visz is minket, még a csomagjainkat sincsen időnk biztonságba helyezni, és természetesen nem fizettük ki sem a motelt, sem az ott elfogyasztott ételt. Akkor vesszük észre, hogy egy fillér sincsen nálunk, amikor a férfi már kitesz minket a városban, a pezsgő buli kellős közepén. Magával sodor minket a féktelen tömeg, és nincs más választásunk, mint beleolvadni a forgatagba…