A viktoriánus London művészetének kritikusa, drámaiíró, nagyszerű előadó, zseniális aforizmák szerzője, híres dandy, férj, apa és sok minden más volt, amíg a fiatal lord Alfred Douglas iránti vonzalma nem törte ketté életét. Oscar Wilde előtt tiszteleg a párizsi Petit Palais. Abban a városban, ahol 1900-ban szegényen, mindenkitől elhagyva meghalt.
Az Oscar Wilde, az abszolút illetlen című kiállítás, amely 2017. január 15-ig látható, részletesen ismerteti, hogyan ítélték három évi kényszermunkára Wilde-ot homoszexualitása miatt. Ugyanakkor felidézi legendás humorérzékét, ismerteti a róla készült karikatúrákat, de felfedi komoly, mély egyéniségét is. „Erről az oldaláról meg szoktak feledkezni” – nyilatkozta Merlin Holland, Wilde egyetlen unokája, a mostani és a 2000-es londoni kiállítás szervezője.
Képek, dokumentumok, kéziratok, fotók, filmek teremtik meg azt az atmoszférát, amelyben Oscar Wilde élt.
Egy neves dublini sebész és egy költőnő fia volt, sikeres életet élt a tragédia bekövetkeztéig, amely a kiállítás utolsó termének tárgya. Itt látható a sírja is a Pére-Lachaise-temetőben, ahová 1909-ben került.
Holland és Robert Badinter videóin olajfestmények, bírósági dokumentumok láthatók, megjelennek utolsó versei, a De Profundis és a Reading-i fegyház balladája, amelyet máig a halálbüntetés elleni egyik legszebb irodalmi alkotásnak tartanak. Nem véletlen, hogy Badinter részt vett a kiállítás létrehozásában: annak idején szocialista párti igazságügyminiszterként ő törölte a francia büntetőtörvénykönyvből a halálbüntetést, valamint a homoszexualitás büntethetőségét, majd 1995-ben színdarabot írt 63.3 címmel, amely Oscar Wilde rabszáma volt.
„A viktoriánus börtönökben a csend törvénye uralkodott. Elképzelhetjük, hogyan érezte magát Oscar Wilde elszigetelve ebben az abszolút csendben, elveszítve még a nevét is” – mondta Dominique Morel, a kiállítás biztosa.
A Petit-Palais-ban újra összeállították a londoni Grosvenor Galery nyitó kiállítását, amely 1877-ben elindította Wilde-ot, mint művészeti kritikust, és bemutatja azokat a Richmond és Tissot-műveket, amelyeket ő értékelt.
Az Egyesült Államok meghódítását illusztrálja Napoleon Sorony Wilde 1882-ben tartott előadásai alkalmából készített fotói. Kabáttal és kalappal a kezében, ülve vagy állva, bársony zakóban és selyem ingben a tökéletes dandy képét mutatja. Fotók láthatók Constance Llyod-dal kötött házasságáról és mint a The Woman’s World női lap főszerkesztőjéről. 1890 és 1895 között előadásai és írásai miatt népszerűsége csúcsán állt: Wilde ekkor írta meg egyetlen regényét, a Dorian Gray arcképét, és olyan színdarabokat, mint A jelentéktelen nő, vagy Az eszményi férj. Párizshoz kötődik szorosan a Salomé című darabja, amelyet ráadásul franciául írt.
Oscar Wilde figurája manapság is gyakran megjelenik, mint a másság elfogadásának jelképe. És szerencsére sokan idézik szellemes mondásait, aforizmáit, amelyek mélységes emberismeretről tesznek tanúságot. Ezekből idézzünk néhányat:
„Mindig bocsáss meg ellenségeidnek. Nincs semmi, ami jobban bosszantaná őket.”
„Amerika az egyetlen ország, amely úgy jutott el a barbárságot a dekadenciáig, hogy közben kihagyta a civilizációt”.
„A divat a csúfságnak olyan elviselhetetlen formája, hogy kénytelen vagyunk félévenként megváltoztatni.”
„Amikor Isten megteremtette az Embert, túlbecsülte saját képességeit.”
„Ha meg akarod mondani az embereknek az igazságot, nevettesd meg őket, különben megölnek.”
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
