GNL911

Mintha cserbenhagynának mostanában filmszerű álmaim – gondoltam a minap. Csak töredékek maradnak meg bennem ébredés után, és azok szóra sem érdemesek. Lehet, hogy túlálmodtam már magamat?

Közben egyre gyakrabban veszem észre, hogy írás közben kihagyok szótagokat, betűket, néha egész szavakat a mondatokból. Remélem, csak a túlpörgés teszi. Gyorsan végtávolba kell helyeznem magam.

Aztán a gondolat teremtő ereje győzött, mert a filmek újra peregni kezdtek. Jobban is, mint szerettem volna.

A Messzikedvű Fecskelány hónapokon át rejtőzködött barátja elől, akivel annak idején együtt járták meg az alkohol poklát, de aztán mindketten kigyógyultak belőle. A Férfi már eljutott oda, hogy akkor iszik, és annyit, amikor akar, anélkül, hogy félnie kellene a démontól. Messzikedvű Fecskelány hosszú éveken át tiszta maradt, még véletlenül sem nyúlt a pohárhoz, mígnem egyszer minden összeomlott körülötte. A Férfi jól tudta ezt néhány telefonból, váratlan üzenetből, és találkozni akart vele, hogy újra megfogja a kezét, de a Nő egyszeriben elérhetetlenné vált. Talán azért, mert tudta, hogy a Férfi boldog és nem akarta a maga keservét rázúdítani, vagy még inkább szégyellte magát barátja előtt, hogy ismét gyenge volt. Pedig ha valakivel, akkor vele nem kellett titkolóznia, hiszen egyike volt a világon azoknak, akik a legjobban ismerték őt, és akinek a legjobban megnyílott. Aztán egy szép napon megtört a jég, és ismét hallották egymást. Messzikedvű Fecskelány akkor bevallotta, hogy mi történt, de büszkén újságolta, hogy már fél éve ismét tiszta.  A Férfi egy kicsit megnyugodott és ismét hálát adott a sorsnak, hogy őt örökre megmentette a Szeretet ereje. És talán az ő törhetetlensége megint egy biztos pont lehet meggyötört Barátnőjének.

Készítenem kell egy lemezt a kutyaarcú multifunkcionális szupersztár dalaiból. Első világslágeréhez egy vokalista hölgyet is rám sóznak, aki azonban még annyira sem tud énekelni, mint én. Inkább csókolózom vele, hogy ki ne nyissa a száját. Pedig sokkal jobban szeretek szeretkezni, mint csókolózni, de azt azért mégse.

„Ha internet-meghibásodást észlel, a gyorsabb ügyintézés érdekében keresse fel weboldalunkat” – kántálja a hibabejelentő. Tetszett olvasni a 22-es csapdáját?

Három lány a villamoson a szado-mazochizmus mibenlétét tárgyalja és egymást vizslatva keresik annak karakteres jegyeit. Pedig úgy ránézésre is alkalmatlanok, mindegyik világgá szaladna az első korbácsütésre.

Néha egyetlen érintés is elég a Szeretett Lénytől, hogy egész napra átitatódj vele. És boldogok azok, akiknek naponta jut egy-egy ilyen érintés.

Az uszoda férfiöltözőjébe állandóan benyit egy hölgydolgozó, megkérdezi, hogy bejöhet-e, de a választ sosem várja meg. Persze soha nem a legszebbek jönnek. Mint hajdan a kollégiumban, ahol a csinos Évike,  a takarítónő, aki rendszeresen negyedik emeleti zuhanyzónkban tusolt le, és cseppet sem zavarta, ha mi is ott voltunk. E gyönyörnek akkor lett vége, amikor az egyik negyedikes nem tudott parancsolni vágyainak, igaz, Évike sem, és a fiú kék-zöld-lila foltokat hagyott a buja asszonykán. Néhány nappal később már más kék-zöld-lila foltok voltak Évikén, és egyszer s mindenkorra megfosztott bennünket kívánatos jelenlétéről.

Beidéznek egyik régi iskolámba, hogy tanúskodjam egy érettségi csalási botrány ügyében. A vizsgálóbizottságban ott ül Mr.Emmanuelle, de ezúttal nem énekel, és egy olasz osztálytársam, aki kiskamasz korában gusztusos kis töltött galamb volt, azóta nem láttam. De tanúvallomásomat nem hitelesítik, mert több mint 40 éve érettségiztem, és minden egykori tudásomat elévültnek minősítik. Fellebbeznék, de olyan bonyolult eljárást ajánlanak, hogy inkább feladom.

Egy idősödő, magányos férfi sétáltatja közepe mérerű és vadságú kutyáját az erdőben. Hirtelen egyre erősödő női jajgatásra kapja fel a fejét, és a sűrűben észreveszi, hogy egy fához kötözött nőt vesszőz egy férfi. A Tom Jones című filmben látott annak idején hasonló jelenetet, szívesen kipróbálta volna ezt az örömöt egyszer, voltak életében olyan nők, akik ezt bőven megérdemelték volna, el is képzelte néhányszor, hogy miként csalná őket be az erdőbe. de sosem volt hozzá bátorsága, ki tudja, ki jár éppen arra, nem jelenti-e fel a nő, úgy pedig semmi értelme nem lett volna, ha áldozata nem tudja, hogy ki volt a büntetésvégrehajtó. Egy pillanatra most is átfut rajta a gondolat, hogy odamegy a párhoz és beszáll, de, mivel kutyája türelmetlenül kajtat valami nyom után, lemond erről az örömről – talán örökre - és magában jó szórakozást kíván nekik. Csak órákkal később jut eszébe, hogy talán nem is játszanak, és ő egy bűntény szemtanúja volt.

Besoroznak egy számomra ismeretlen szervezetbe atomfizikus barátommal együtt, és az első próbatétel részt venni futóversenyen. Mindig is rossz futó voltam, és önszántamból soha nem futottam, most azonban nem tehetek mást, mert ez a parancs.

Láttunk egy filmet, amelyben egy öregember, aki élete során ritkán volt kedves feleségével, mintegy vezeklésképpen magára vállalja az asszony ápolását, miután az egy agyvérzés után magatehetetlenné válik. Életemnek az jutott eszébe róla először, hogy mennyi fontos, hogy két ember megbecsülje egymást, mert soha nem lehet tudni, hogy mikor következik be egy olyan pillanat, amikor már késő. Nekem pedig az, hogy egy percig sem szeretnék magatehetetlenül élni, és bár életem egyik legjobb formájában vagyok, mégsem ártana egy végrendeletet készíteni.

Vándortanítónak csapok fel, és egy ásatag vonattal utazom településről településre. Mindenütt úgy hirdetem magam megafonnal, mint a vándorcirkuszosok szokták és a kellő időpontban körémgyűlnek az emberek a fő téren. Hallgatóságomban vannak fiatalok, idősebbek egyaránt. Nagy figyelemmel hallgatnak, pedig nem vagyok valamiféle igehirdető, csupán irodalmat, történelmet, kultúrtörténetet tanítok nekik, mégis nagy szeretettel fogadnak és visszavárnak.

Láttunk egy másik filmet, egy idegesítő, hazug amerikai giccset arról, hogy két ember éveken keresztül halálosan szeretik egymást, de a nő csak akkor kap észbe, hogy elveszítheti, amikor a férfi közli, hogy megnősül. És akkor mindent megtesz azért, hogy a frigy mégse jöjjön létre, de az utolsó pillanatban megbékél sorsával. Nekem pedig eszembe jutott, hogy harminchét évvel ezelőtt néhány hajszálon múlt, hogy merre megy tovább az életem, de a döntés kizárólag az enyém volt, és senki sem szólt bele. De utólag sem szeretem végiggondolni, hogy merre vittek volna a további variációk. Még szerencse, hogy e romantikus vígjátéknak mondott borzalom után a Juve behúzta a Derby d’Italiát…