GNL911

Az irodalomtörténet egyik legtöbbet fordított és kiadott műve Miguel des Cervantes Don Quijotéja, néhány évvel ezelőtt minden idők legszebb regényévé választották egy nagy nemzetközi szavazáson. Számos filmváltozat készült belőle, feldolgozták rajzfilmen, modern darabok ötletét is adta, az egyik legszebb musicalt, a La Mancha lovagját is a nagy spanyol író művéből készítették. Számos nagy képzőművészt is megihletett, elég csak Pablo Picasso és Salvador Dalí rajzaira, metszeteire gondolni. Don Quijote és Sancho Panza kettősének „lelki közössége”, az álmodozó és a földön járó egymást kiegészítő figurája pedig azóta is visszaköszön regényekben, filmekben. A búsképű lovag és hűséges szolgája szoborkettőse a mai Madrid egyik szimbóluma.

Cervantes 1616 április 22-én halt meg. A 400. évforduló kapcsán számos megemlékezést tartanak Spanyolországban, köztük a Cervantiták Társasága irodalmi kör. Ennek elnöke, José Manuel Lucia Megias a könyv első kiadásának érdekességeire hívta fel a figyelmet az ABC oldalán.

Bár minden illusztráció kövérnek ábrázolja Sanchót, és így jelenik meg a filmekben is, az író nem így írta le. Cervantes csupán azt mondja róla, hogy szerette a hasát, de külleméről csak annyit árul el, hogy nagy lába volt.

Az 1605 januárjában megjelent első kiadásban több „bakit” is találhatott az olvasó: például Sanchónak elrabolják a szamarát, pár oldallal később mégis vígan ül a hátán. A lovag sisakja, amelyet az egyik fejezetben széttörnek, a következőben sértetlenül védi tulajdonosát. Ugyancsak tévedés, hogy egy alkalommal kétszer vacsoráztatja meg regényének szereplőit.

A második kiadásban Cervantes megpróbált némi javításokat eszközölni, de ezeket rossz helyre illesztették be. A furcsaságok sorát szaporítja, hogy a fejezetek elosztásába belenyúlt a kiadó, egyes fejezeteket túl hosszúnak találtak és önkényesen kettévágták, sokszor értelmetlenül elválasztva a párbeszédeket és az így keletkezett új fejezeteknek címet is adott. miután a szerző eladta a kiadás jogát, a kiadó a beleegyezése, sőt, a megkérdezése nélkül változtathatott a könyvön.

A Don Quijote hamarosan best-seller lett, de Cervantesnek ebből már semmi haszna nem származott. A rejtélyek közé tartozik, hogy miért írta meg tíz évvel később a regény második részét. Az ok az volt, hogy Alonso Fernandet de Avellaneda megírta a Don Quijote folytatását, és a könyv bírálataképpen Cervantes a maga könyvében szerepeltetett egy Tarfe nevű egyént, akivel zseniális diszkreditálta riválisát: Tarfe ugyanis eskü alatt jelentette ki, hogy nem ismeri az igazi Don Quijotét, és egész életében egy ál-Don Quijotéval volt dolga. „Ez egy irodalmi játék volt, amely átlépte a határt a fikció és a valóság között” – magyarázta Megias.