tücskök cirpelnek a víz magas
egy lágy gyapjú ruha kötélen szárad
ablak tárva nyitva afrikai fák
a hurrikánt görnyedve fogadják
a nő nem szólt levelet nem hagyott
a fekete köpenyessel
eltávozott
volt aki látta ott őgyelgett
a régi mulatóban a város mellett
szemébe nézett mikor már nem kérdezte
akar-e táncolni maszkját arc fedte
azt mondták róla a Bibliát idézte
a fekete köpenyest
a port belepte
a lelkész csak papolt egyre csak prédikált
minden ember lelke romlottá vált
ne várd el tőle hogy ő vezessen
hisz rajtad áll hogy tiszta legyen
ezt nem könnyű lenyelni szorul a gégéd
a fekete köpenyesnek
adta a szívét
az élet nem téved mondják egyesek
és láthatjuk néha így történhet
de nem élünk nem halunk csak lebegünk fent
a fekete köpenyessel
messzire ment
füst száll a vízen már június óta
a kicsavart fákat az újhold óvja
érzed a pulzust a rezgést a morajló erőt
döglött lovat vernek a házunk előtt
a nő nem szólt semmit írást nem hagyott
a fekete köpenyessel
eltávozott
(1988)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.