Már megint választunk. Azaz szavazunk, mert a választási lehetőség fölöttébb korlátozott. Vagyis választhatunk rossz és még rosszabb között, mert a jók nem politizálnak.
De azért van egy esély. Mint arról a közhírügynökség felvilágosított, hajléktalanok is indulhatnak jelöltként az őszi önkormányzati választásokon. Bár nem szavazhatnak, mert ahhoz állandó, bejelentett lakhely kell, ha regisztrálják magukat a választási bizottságnál, akár főpolgármester-jelöltek is lehetnek. Hogy mint jelöltek, miként igazolják magukat, hogy élnek és léteznek, arról nem szól a fáma.
Nem érzed a demokrácia lényegét, ez az igazi néphatalom – mondja kollégám, mikor a hír hallatán némi fejcsóválásba kezdtem, pedig évtizedek óta értem és szeretem a szürrealizmust. Végül is, miért is ne? Rájuk aztán senki sem mondhatná, hogy nem ismerik az életet.
Ajánlócédulák? Az élelmesebbje biztosan összegyűjti majd azokban a kocsmákban, amelyekben néha meghúzzák magukat, esetleg annak a templomnak a kapujában, ahová mostanság a főpolgármester úr jár, mindig utolsóként érkezve, elsőként távozva miséről, vagy az aluljárókban, ahonnan ugyan rendszeres időközökben kitiltják őket, de mindig visszaszivárognak.
Nekem lenne is egy jelöltem. Az a férfiú, aki már több mint 20 éve ott kóborol a környékünkön, egy pólóban, egy rövid nadrágban, egy ideje már van tornacipője, régebben télen is mezítláb járt. Ideális lenne a főváros szociális gondjainak megoldására. Aki átélte és túlélte az elmúlt évtizedeket, és ahogy átélte, attól nem sajnálnék semmit.
De mi lesz, ha Diogénészünket tényleg megválasztják, és kikupálódik? Rágondolni is rossz.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.