GNL911

Csaknem húsz évvel korábban, mint ahogy Red Hoyle és kollégái megfogalmazták a Big Bang elmélettel szemben a változatlan világegyetem elméletét, Albert Einsteinnek már volt elképzelése az öngeneráló anyag által állandó és örök expanzióban lévő világegyetemről, de az elméletet félretette, mert nem tartotta valószínűleg meggyőzőnek egy kis matematikai hiba miatt.

Az erről szóló kéziratot 1931-ben írta, de évtizedekig észrevétlen maradt. Cormac. O’Raifeartaigh ír fizikus, a Waterford-i Technológiai Intézet munkatársa talált rá a jeruzsálemi archívumban, amelyet a hálón is meg lehetett tekinteni, csakhogy rosszul katalogizálták, úgy mint Einstein egy másik vázlatát. A fizikus meglepetése és öröme akkora volt, hogy, mint mondta, majdnem leesett a székről, amikor rájött, hogy mit talált.

A fizikus és kollégái észrevették, hogy mi volt a hiba a matematikai modellben, amely blokkolta a tudóst. Alá volt húzva, más tintával, mint amilyent a vázlathoz használt, valószínűleg később vette észre.

Einstein olyan világegyetemet irt le, amely állandó expanzióban van, de tömege állandó, ezért mindig újabb anyagra, részecskékre van szüksége. Ezek a részecskék fuzionálnak és galaxisokat, csillagokat alkotnak.

1917-ben Einstein még statikus világegyetemről írt. Ezt később elvetette és a legnagyobb tévedésének tekintette. Mielőtt azonban eljutott volna a világegyetem evolúciójához, felvázolta ezt a köztes hipotézist. Ezt, valószínűleg senkivel sem vitatta meg, nem találtak ilyen tárgyú leveleket, írásokat és nyilván nem is foglalkozott vele azután, hogy rájött hibája védhetetlenségére.

Az ír kutatók feltették az archív honlapra az eredetileg német nyelven irt dokumentumot és angol fordítását és közzé tették az European Journal Physicalban.

A dokumentum, véleményük szerint, arra utal, hogy a tudós “vonakodott”  elfogadni a Big Bang elméletét.